Szolgálat 52. (1981)
Eszmék és események - A kenyérszaporítás a pusztában (Farkasfalvy Dénes)
céljukul. Az ilyenek értékes ösztönzéseket hozhatnak, részben igen érdemes szerzetes és világi közösségek nőttek ki belőlük. Az olyan csoportok azonban, amelyek kisarkított álláspontot foglalnak el, hamarosan lemondanak az egymással folytatott párbeszédről, sőt egyesek kifejezetten is megtiltanak tagjaiknak minden közvetlen érintkezést másokkal. Ilyenkor megelégszenek harmadkézből vagy a tömegtájékoztatási eszközökből származó hírekkel. Ezek azonban éppen sajátos törvényük következtében előnyben részesítik az újat, a meglepőt, a szokatlant, a vitatottat, és így az egymásról alkotott kép mint torzabbá válik. Annyi bizonyos, hogy szembenálló csoportok kialakulása a frakciós gondolkodás alapján (amikor a belső stratégia gépezete erősebbé válik az ügynél) az egyházban is hatalmi felfogásra és érvényesülési harcokra vezet. Ne ringassuk ábrándokba magunkat, — a puszta vitából hamarosan kemény hatalmi kérdés lesz: ki határozza meg, hogy mi történjék az egyházban? A pártoskodás, az ellenségeskedés ellentmond az egyház egységének és az evangélium érzületének. Amikor az ellenfél gyengéit (személyes gyengéit is) keressük, kíméletlenül és túlozva fölfedjük, ellentétbe jutunk az Úr szavával: „Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek meg“ (Mt 7,1-5) és az ellenségszeretet parancsával. A szakadás, a frakciós megoszlás mintegy megosztaná Krisztust; földies, túlságosan emberi gondolkodásmód, keresztény ember számára egyenesen éretlenség (1Kor 1,10-13; 3,1-9). Állandóan nevelni és bátorítani kell a párbeszédre és a testvéri szeretetre. Magától értetődővé kell válnia annak is, hogy a bűnbánat szentségéhez járulva a lelkiismeretvizsgálatban becsületesen megkérdezzük magunkat, hogyan viselkedtünk ezen a téren. Nem mindegy, milyen formában beszélünk másokról magánbeszélgetésben vagy a tömegtájékoztatási eszközökben. Hamar ütünk sebet, de csak lassan gyógyul. A viták jellegét illetőleg szükségünk van az egyházban a keresztény stílus hallgatólagos kialakulására. Senkiben sem szabad bátorságnak lennie arra, hogy minősíthetetlenül megtámadjon másokat. Nem elég, ha csupán tudunk az egyházról és tanítjuk azt. Hanem cselekedeteinkben élnünk kell a hegyi beszéd szellemében, mindig új és konkrét gyakorlatokkal. Johann Weber gráci püspök A KENYÉRSZAPORÍTÁS A PUSZTÁBAN Elmélkedés Szt. Márk szövegéről: Mk 6,34-44 A kenyérszaporítás története mind a négy evangéliumban fontos szerepet játszik. Nemcsak Szent Jánosnál, hanem a szinoptikusok szövegében is látszik, hogy az ősegyház értette a csoda jelképes értelmét is: Jézus, amikor a tömeg74
