Szolgálat 52. (1981)
Eszmék és események - A lourdes-i eukarisztikus kongresszus (R.)
— A pápai legátus a földalatti X. Szent Pius bazilikában — amely különben magyar származású építész, Pierre Vago tervei alapján épült — a betegek szentségét is kiszolgáltatta. A „kiengesztelődés napján“ tartott ökumenikus szertartáson egy protestáns lelkipásztor mondta a homíliát az emmauszi tanítványokról. A fiatalok közül bizonyára sokan vitték magukkal Helder Cámara érsek szenvedélyes felhívását: „Azzal az elhatározással hagyjátok el Lourdes-ot, hogy felrázzátok a világot! Soha többé háborút, soha többé fajüldözést, soha többé igazságtalanságot! Ti döntsetek véglegesen a jobb világ mellett!" Gantin bíboros a gyerekek közé is elment. Afrikai lelkipásztori élményeiről beszélt nekik. A kongresszuson 35 főnyi magyar zarándokcsoport vett részt, amelyben minden egyházmegye képviseltette magát. Vezetőjük Szakos Gyula székesfehérvári segédpüspök volt. Részt vett még Kovács Endre egri és Keresztes Szilárd hajdúdorogi görögkatolikus segédpüspök, valamint 14 pap. A grottánál magyar nyelvű szentmisét is koncelebráltak, utána közösen elmondták a szentolvasót. Szomorú esemény is megzavarta a magyar zarándokok örömét. Dr. Pataki László, a szombathelyi püspöki levéltárnak még csak 58 éves igazgatója, aki a csoport egyik tagja volt, ottartózkodásuk alatt infarktust kapott, s az orvosok minden fáradozása ellenére július 19-én néhány óra alatt elhunyt. Pár éven belül ő a második magyar pap, akit ott kísér Fiához a Szűzanya. 1976-ban a nagybeteg dr. Szűcs Ferenc — ugyancsak püspöki könyvtáros — zarándokolt gyógyulást keresve Lourdes-ba. (Lásd Szolgálat 33.) Ott halt meg május 9-én, ott is temették el, míg Pataki László holttestét az egyházmegye hazahozatta. Az időjárás nem túlságosan kedvezett a kongresszusi rendezvényeknek. Volt, amikor naphosszat csak úgy ömlött az eső. Még a zárómise is veszedelemben forgott, mert egész délelőtt esett. Délutánra mégis csak kisütött a nap. De a résztvevők áhítatát az eső sem zavarta. A fiatalok ilyenkor sátraikba vonultak, csendesen imádkoztak, elmélkedtek, énekeltek. Egyáltalán az az ember benyomása, hogy a 42. eukarisztikus kongresszus a bensőséges imádás jegyében zajlott le. Ez volt a megrendező francia püspöki kar szándéka is. Nem monumentális ünnepségeket, külső pompát akartak, hanem valóban a hit és odaadás megnyilvánulását. Mint mindenütt, a fiatalok itt is igen tevékeny részt vettek a programokban. Ez itt különösen helyénvaló volt, hiszen ők az „új világ“ ígérete. Sok szó esett az áldozat erejéről, ha Krisztus áldozatához kapcsolódik. Maga a Szentatya adott erre szép példát, amint ezt a kongresszuson is gyakran emlegették. Csak természetes a helyszín következtében, hogy máriás hangsúlyok is fokozottan érvényesültek. „Ne kételkedjünk abban — mondta Gantin bíboros a kongresszus zárómiséjén —, hogy az Gr velünk dolgozik, ma is ugyanúgy, mint az Egyház kezdeti idején, és szavunkat megerősíti a kísérő jelekkel. És a hit szeme előtt megnyilvánuló minden jel között legnagyobb az Oltáriszentség. Kétségtelenül rejtett jel, szerény jel, sőt gyakran az ellentmondás jele, amely megdöbbenést, akár botránkozást is válthat ki, mint Kafarnaumban. Hogyan történhetik, hogy Isten 5 65
