Szolgálat 52. (1981)

Eszmék és események - A lourdes-i eukarisztikus kongresszus (R.)

— A pápai legátus a földalatti X. Szent Pius bazilikában — amely különben magyar származású építész, Pierre Vago tervei alapján épült — a betegek szent­ségét is kiszolgáltatta. A „kiengesztelődés napján“ tartott ökumenikus szer­tartáson egy protestáns lelkipásztor mondta a homíliát az emmauszi tanít­ványokról. A fiatalok közül bizonyára sokan vitték magukkal Helder Cámara érsek szenvedélyes felhívását: „Azzal az elhatározással hagyjátok el Lourdes-ot, hogy felrázzátok a világot! Soha többé háborút, soha többé fajüldözést, soha többé igazságtalanságot! Ti döntsetek véglegesen a jobb világ mellett!" Gantin bíboros a gyerekek közé is elment. Afrikai lelkipásztori élményeiről beszélt nekik. A kongresszuson 35 főnyi magyar zarándokcsoport vett részt, amelyben minden egyházmegye képviseltette magát. Vezetőjük Szakos Gyula székesfehér­vári segédpüspök volt. Részt vett még Kovács Endre egri és Keresztes Szilárd hajdúdorogi görögkatolikus segédpüspök, valamint 14 pap. A grottánál magyar nyelvű szentmisét is koncelebráltak, utána közösen elmondták a szentolvasót. Szomorú esemény is megzavarta a magyar zarándokok örömét. Dr. Pataki László, a szombathelyi püspöki levéltárnak még csak 58 éves igazgatója, aki a csoport egyik tagja volt, ottartózkodásuk alatt infarktust kapott, s az orvosok minden fáradozása ellenére július 19-én néhány óra alatt elhunyt. Pár éven belül ő a második magyar pap, akit ott kísér Fiához a Szűzanya. 1976-ban a nagybeteg dr. Szűcs Ferenc — ugyancsak püspöki könyvtáros — zarándokolt gyógyulást keresve Lourdes-ba. (Lásd Szolgálat 33.) Ott halt meg május 9-én, ott is temették el, míg Pataki László holttestét az egyházmegye hazahozatta. Az időjárás nem túlságosan kedvezett a kongresszusi rendezvényeknek. Volt, amikor naphosszat csak úgy ömlött az eső. Még a zárómise is veszede­lemben forgott, mert egész délelőtt esett. Délutánra mégis csak kisütött a nap. De a résztvevők áhítatát az eső sem zavarta. A fiatalok ilyenkor sátraikba vo­nultak, csendesen imádkoztak, elmélkedtek, énekeltek. Egyáltalán az az ember benyomása, hogy a 42. eukarisztikus kongresszus a bensőséges imádás jegyében zajlott le. Ez volt a megrendező francia püs­pöki kar szándéka is. Nem monumentális ünnepségeket, külső pompát akartak, hanem valóban a hit és odaadás megnyilvánulását. Mint mindenütt, a fiatalok itt is igen tevékeny részt vettek a programokban. Ez itt különösen helyénvaló volt, hiszen ők az „új világ“ ígérete. Sok szó esett az áldozat erejéről, ha Krisz­tus áldozatához kapcsolódik. Maga a Szentatya adott erre szép példát, amint ezt a kongresszuson is gyakran emlegették. Csak természetes a helyszín kö­vetkeztében, hogy máriás hangsúlyok is fokozottan érvényesültek. „Ne kételkedjünk abban — mondta Gantin bíboros a kongresszus zárómisé­jén —, hogy az Gr velünk dolgozik, ma is ugyanúgy, mint az Egyház kezdeti idején, és szavunkat megerősíti a kísérő jelekkel. És a hit szeme előtt megnyil­vánuló minden jel között legnagyobb az Oltáriszentség. Kétségtelenül rejtett jel, szerény jel, sőt gyakran az ellentmondás jele, amely megdöbbenést, akár botránkozást is válthat ki, mint Kafarnaumban. Hogyan történhetik, hogy Isten 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents