Szolgálat 52. (1981)

Az egyház szava - Egyházatyák az Oltáriszentségről

szavával mondotta a kenyérről: „Ez az én testem“, ki merhetne ezután kételkedni? És ha ő maga állította: „Ez az én vérem“, ki kételkednék és ki mondaná, hogy nem az ő vére?

Valaha a galileai Kánában a vizet a vérrel rokon borrá változtatta; ne tartanánk hát hitelre méltónak, amikor a bort vérré változtatta? Ezt a bámulatos csodát a testi menyegzőre meghívatva vitte végbe; ne vallanánk-e sokkal inkább, hogy menyegzős ágyából született gyermekeinek saját testét és vérét nyújtotta?

Ezért teljes meggyőződéssel vegyük (az Oltáriszentséget) mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér színében kapod a testet, a bor színében a vért, hogy mikor Krisztus testét és vérét magadhoz veszed, vele egy testté válj és vérközösségbe kerülj. így leszünk krisztushordozókká is, amikor tagjainkban eloszlik az ő teste és vére. így válunk — Szent Péter szerint - „az isteni természet részeseivé“.

Aranyszájú Szent János: Homília az 1. korintusi levélről (392 körül; 24,2.4)

„Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan.“ Miért is mondom — szól —, hogy közösségre lépünk vele? Hiszen az ő teste vagyunk. Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek hát az áldozok? Krisztus testévé; nem sok, hanem egy testté. Mert ahogy a sok búzaszemből álló kenyér eggyé lett úgy, hogy a szemek nem láthatók, — megmaradtak annak, amik, de különbségük az egyesülés miatt eltűnt: így kapcsolódunk mi össze egymással és Krisztussal. Mert nem úgy van, hogy az egyik ebből, a másik amabból a testből táplálkozik, hanem ugyanabból az egy testből valamennyien.

Amikor (Krisztus testét) magad előtt látod, mondd magadnak: E miatt a test miatt nem vagyok immár por és hamu, nem fogoly többé, hanem szabad; ezért remélem, hogy megkapom az eget és az ott reám váró javakat, a halhatatlan életet, az angyali sorsot, a Krisztussal való bizalmas közösséget; ezt a szegekkel átvert, ostorral összevert testet nem rabolta el a halál... ez az a test, amelyet kegyetlenül megkínoztak, lándzsával átszúrtak, amely a vér és víz üdvös- 9éges forrását fakasztotta a világnak... Ezt a testet adta nekünk, hogy a mienk legyen és együk. Nagy-nagy szeretet műve ez.

Alexandriai Szent Cirill János evangélium-kommentárjából (428 körül; L. 4, c. 2;

1.11,11)

Ha valaki két gyertyát összeragaszt, lángjuk összeolvadni látszik; úgy vélem, hogy ugyanígy aki Megváltónk testét veszi és drága vérét issza, az — mint ő maga mondja — eggyé lesz vele, valamiképpen eggyé forr és belé olvad, úgyhogy ő Krisztusban van, Krisztus pedig őbenne.

Krisztus misztériuma mintegy kezdet és út, amelyen a Lélek részesei leszünk és Istennel egyesülünk. Mert valamennyien megszentelődünk benne, úgy, ahogy az előbb elmondottuk. Hogy tehát egységre törekedjünk Istennel és egymás között, és — bár testünkben és lelkűnkben különbözünk egymástól — egybeforrjunk egymással, az Egyszülött Fiú az Atyával egyező bölcsességével és 62