Szolgálat 52. (1981)
Az egyház szava - Mi is veletek akarunk játszani (Svájci püspökök)
mek jött hozzánk, édesanyától született nekünk. Felnövekedett, ugyanúgy fejlődött, mint ti vagy annakidején mi. Mielőtt elindult hirdetni az örömhírt, az evangéliumot honfitársainak, kerek 30 esztendeig a családjában élt. Ez nagyon fontos. Azt akarjuk ezzel mondani nektek, hogy Isten igen jól ismer benneteket, név szerint mindegyikőtöket. Hogy szeret és egész személyesen megért benneteket, mert fontosak vagytok neki éppen úgy, mint minden ember. Ezért, kedves gyerekek, szeretnénk megmondani nektek, hogy a mi számunkra is nagyon fontosak vagytok. Ismeritek-e a történetet, mikor Jézus a barátaival úton volt? Amikor nem hallotta, azok vitatkoztak egymás között, hogy melyikük a legnagyobb. Mikor aztán eljutottak Kafarnaum városába, Jézus megkérdezte őket: „Miről beszélgettetek útközben?“ De nem feleltek neki, mert szégyellték magukat. Akkor Jézus nagy csodálkozásukra kézen fogott egy gyereket, közéjük állította, és azt mondta: „Aki közületek a legkisebb, az a legnagyobb.“ És azután megmagyarázta, miért mondta ezt: Szerinte nem az a legnagyobb, aki parancsol, hanem az, aki segít a másiknak, úgy, mint ő maga tette. Éppen az az ember a fontos, aki nem tartja annak magát. Kedves gyerekek, Jézus nagyon megtisztelt benneteket azzal, hogy példaképnek választott. Mi is odaállítunk titeket az emberek közé, és azt mondjuk, hogy nézzenek rátok. Valamennyien jobbak lennénk, ha egész életünk folyamán megőriznénk a gyermeki szívet. Azt mondjuk a híveinknek: hallgassanak rátok, vegyék jobban figyelembe a szavatokat. Legyen sok idejük számotokra, hogy beszélgessenek és játsszanak veletek. De mindenekelőtt szerezzenek nektek örömet, tiszteljenek és szeressenek benneteket. A palesztinai gyerekek nagyon szerették Jézust. A felnőttek nem mindig örültek ennek, néha még bosszankodtak is miatta, és el akarták küldeni őket. De Jézus föltétlenül akarta, hogy a gyerekek vele tarthassanak. Mikor aztán Jeruzsálem városa ünnepélyesen fogadta őt, a gyerekek ott lármáztak a téren és a templomban. A nagyok azt kívánták, hogy hallgattassa el őket. Szóltak neki: „Hát nem hallod, hogy kiabálnak?“ Jézus így felelt: „Dehogynem. De sose olvastátok a bibliában: Kicsinyek és gyermekek szája dicsőít téged?“ Ezzel Jézus azt mondta nektek, hogy képesek vagytok Istent megismerni, szeretni, dicsérni és köszönetét mondani neki. Mi is tudjuk, hogy megtanultátok, hogyan ismerhetjük meg a jó Istent. Megköszönjük ezt mindazoknak, akik segítettek benne. Tudjuk, hogy szeretitek őt mint jóbarátot, és egész életetekben nem akarjátok elfelejteni. De vigyázat, tartsátok is meg a szavatokat, mikor majd idősebbek lesztek! Dicséretetekkel, imádságotokkal, éneketekkel segítsetek a felnőtteknek is, hogy az Úristent szeressék és dicsőítsék. Mindenekelőtt úgy, hogy vasárnap örömmel részt vesztek a szentmisén, és az egész egyházközséggel együtt ünnepi fogadtatást készítetek a feltámadt Jézusnak. Azért azt mondjuk nektek: Maradjatok mindenáron hűségesek az Úrral való személyes találkozáshoz minden vasár- és ünnepnap, hogy mindig közelebbi barátságba jussatok vele. 59
