Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Löffler Mária: Krisztus minden gyermeket vár
Löffler Mária KRISZTUS MINDEN GYERMEKET VÁR 1. Egy ideig úgy látszott, hogy egyre inkább szekularizálódó világunkban a vallásnak már nem is jut szerep, nincs is rá szükség. Tíz év előtt pl. Németországban egyesek azt hitték, hogy az iskolai hitoktatás is hamarosan megszűnik. Az ellenkezője történt: az utóbbi években az emberek érdeklődése ismét a hit felé fordul. Világszerte tapasztaljuk ezt a jelenséget. Németországban a katolikus és evangélikus napok, a nemrég tartott lourdes-i eukarisztikus kongresszus ismét tömegeket vonzottak, és mindenki csodálkozására éppen az ifjúság köréből. A részt vevő fiatalok nem vitatkozni jöttek össze, mint még tíz év előtt tették volna, hanem hosszú időt szenteltek az imádságnak, elmélkedésnek. Úgy tűnik, hogy minden haladás, jólét ellenére az ember nem tud önmaga végcélja lenni, hanem keresi élete értelmét, és az önmagán túlra mutat. A fiatalság keresi az Istent. Másrészt a fokozódó bűnözés a fiatalok körében szintén arra mutat, hogy a nevelésben valahol hiba történt. „Akarom, hogy gyermekeim meg legyenek keresztelve és hittanra járjanak. Nekem magamnak is komoly erkölcsi értékeket nyújtott a hitoktatás“ — mondta egy családapa, aki maga ugyan nem gyakorolja vallását, de ezzel az elhatározásával kifejezésre juttatta, hogy becsüli az Egyház tanítását. Egyre fontosabbnak látszik, hogy gyermekeink, fiataljaink vallásos nevelése olyan legyen, hogy egyrészt megismerjék hitüket, másrészt az Istenbe vetett hitből életcélt, helyes ideált, erőt merítsenek, és megoldást nyújtson nekik problémáiknak, életük gyakorlati kérdéseinek megoldására. Ez a követelmény vonatkozik azokra a gyermekekre is, akik problémát okoznak a szülőknek, tanítóknak: idegesek, nehezen nevelhetők, gyenge tehet- ségűek vagy szellemileg fogyatékosak, testi hibájuk van. Az ilyen gyermek nagy megterhelés a család és környezete számára, és ezt gyakran éreztetik is vele. A szeretetlen, elutasító, gúnyolódó magatartás még jobban elszigeteli a gyermeket, idegessége, helytelen magatartása még csak súlyosbodik általa, és így feltűnő magatartású fiatallá, felnőtté válhat. 2. „Minden testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő gyermek, ember Isten szemében teljes értékű személy“ - hangsúlyozta a Szentszék ez év márc. 4-én a Fogyatékosok Nemzetközi Évével kapcsolatban kiadott dokumentuma. Max Rößler írja, hogy egy szellemileg fogyatékos gyermek megkérdezte az ápolónővértől: „Ugye nagyon buta vagyok?“ „Nem — felelte a nővér mosolyogva, és átölelte a kicsit —, megvan mindened, ami ahhoz kell, hogy Istennek örömet szerezz, és hogy igazán szeressünk!“ A fiatalban azonban már felmerülhet a kérdés: miért éppen ő lett fogyatékos, miért engedte meg ezt az Isten; van-e Isten, ha ennyi a szenvedés? A vallás „nem nyújt magyarázatot a 36
