Szolgálat 52. (1981)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben

jegyzésünk már utal arra, hogy a „lényeg“ és a „jelenség“ között kölcsönös összefüggés van. Ezt az összefüggést kicsit bővebben ki kell fejtenünk.

Tudvalevőleg minden valóságismeretünknek az érzéklő tapasztalás a kiindulópontja. Viszont igaz az is, hogy megismerésünk sohasem pusztán érzékelhető adottságok egyszerű észlelése; azt, amit észlelünk, egyben értelmezzük is; megismerésünk mindig túlmegy a puszta érzéklésen. Ezért minden jelenség valamire vagy valakire utal, minden jelenség a lényeghez nyitja meg számunkra az utat.

Minden jelenség közvetlenül elvezet ugyan a dolog lényegéhez, valamiképpen lehetővé teszi, hogy feltáruljon számunkra a dolgok lényege, de ezt mindig csak részlegesen, egy meghatározott, szűk szempont szerint teszi. Egy és ugyanazon dolog nemcsak egyféleképpen jelenik meg számunkra, hanem sokféle különböző benyomást szerezhetünk róla. Azáltal, hogy ezek a különböző szempontok összegeződnek, mindig jobban, mindig teljesebben ismerjük meg lényegét, igazi valóságát. Ezért a dolog „lényegét“ megismerhető „jelenségeinek" teljessége nyilvánítja ki számunkra. - Ez mind nagyon elméletileg hangzik. Gondoljuk azonban meg, hogy hogyan ismerjük meg embertársainkat. Nemde úgy, hogy sok különböző helyzetben megfigyeljük őket, és lassanként, e sok különböző észlelés alapján benyomásaink maguktól összegeződnek, spontán módon kialakul bennünk egy kép. Minél több és változatosabb körülmény között találkoztunk velük, annál inkább fogjuk tudni, milyenek is igazából. Személyiségüket, „lényegüket“ ugyan soha nem ismerhetjük meg kimerítően, de hosszas együttlét után mégsem lesz ismeretlen számunkra, tudjuk, mi „lakik bennük“.

A „lényeg“ és a „Jelenség“ az Eukarlsztiában

Az átlényegülésben a kenyér és bor teljes lényege Krisztus testének és vérének teljes lényegévé lesz, míg a kenyér és a bor színe megmarad. Az Egyház így megfogalmazott hitét minden nehézség nélkül ki tudjuk fejezni, ha a szubsztanciát és a szpécieszt a fent megadott módon értelmezzük. Ez egyben megadja a lehetőséget, hogy elkerüljük a skolasztikus magyarázatból adódó problémákat.

A kenyér és a bor színe megmarad. Vagyis a kenyér és a bor közvetlen megjelenési formája szerint, a közvetlen érzékléssel megállapítható valóságra leszűkített szempont szerint, azaz mint a szó szűk értelmében vett jelenség nem változik. Az érzéklö tapasztalás számára a kenyér az átváltoztatás után is kenyér marad minden előző tulajdonságával együtt. Ha tehát a félreértés veszélye ki van zárva, vagyis ha a körülményekből világos, hogy nem az Oltáriszentség tulajdonképpeni és végső mivoltáról, hanem csak megjelenési formájáról mondunk valamit, akkor az átváltoztatás után is használhatjuk a kenyér szót. Ezért lehet az eukarisztikus kenyér kifejezést használni, és ezért beszélhet a római liturgiából eredő első kánon az átváltoztatás után is az örök élet kenyeréről.

15