Szolgálat 51. (1981)
Az egyház szava - II. János Pál beszéde Manila szegénynegyedében
AZ EGYHÁZ SZAVA II. JANOS PÁL BESZÉDE MANILA SZEGÉNYNEGYEDÉBEN A Fülöp-szigetek kb. 7 milliós fővárosában legalább egy millió a barakktelepeken lakó nincstelen szegény. Ezek egyikét, a Tondo-negyedet kereste fői a pápa látogatása során. Miután mint .szeretett barátait" üdvözölte lakóit, kijelentette, hogy jövetelével egyszerűen bizonyságot akar tenni Krisztus szeretetéről. Visszaemlékezett arra, hogy Pál pápa is járt itt 11 évvel ezelőtt. Azóta sok minden jobbra változott itt, de azért még bőven van tennivaló. Ha sok mindennapos problémátokat fontolgatjuk, ha rágondolunk a sok-sok másutt lakó emberre, a nagyvárosok nyomornegyedeiben és a Fülöp-szigetek egyéb részeinek elhanyagolt mezőgazdasági területein, akkor Krisztusról gondolkodunk. A szegények arcában Krisztus arcát látom. A szegények életében Krisztus életének visszatükröződését. Megfordítva: a szegények és hátrányos megkülönböztetésben részesülők könnyebben azonosulnak Krisztussal, mert maguk közül valót fedeznek fel benne. Jézus már életének kezdetétől, abban az áldott pillanatban, amikor Szűz Mária Fiaként megszületett, hontalan volt, mert nem akadt számára hely a szálláson (Lk 2,7). Amikor szülei először vitték fel Jeruzsálembe, hogy bemutassák áldozatukat a templomban, a szegények közé számítottak, azok adományát ajánlották fel (Lk 2,24). Gyermekkorában menekült volt, arra kényszerült, hogy fusson az üldözésben kitörő gyűlölet elől, hogy elhagyja hazáját, és számkivetésben, idegen földön éljen. Mint serdülő fiú zavarba tudta ejteni bölcsességével a tudós tanítókat, de egyszerű ácsként kétkezi munkát végzett, éppen úgy, mint nevelőatyja, József. Miután a názáreti zsinagógában felolvasta és megmagyarázta az írást, az emberek elutasították „az ács fiát“ (Mt 13,55; Lk 4,29). Áldozata lett az igazságtalanságnak és kínzásnak, s halálra adták, anélkül, hogy valaki is védelmére kelt volna. Igen, a szegények testvére volt ó; ez volt a küldetése - mert az Atyaisten azért küldte és a Szentlélek arra kente föl, hogy hirdesse az Evangéliumot a szegényeknek (Lk 4,18). A szegények dicséretét hirdette, amikor ezzel a nyugtalanító felhívással fordult mindazokhoz, akik követői akarnak lenni: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa“ (Mt 5,3). Boldogok a lelki szegények! Ez a Hegyi Beszéd nyitánya. Jézus itt a Boldogságokat minden kővetője programjául állította. Nemcsak kora embereinek szóltak, hanem minden korok minden nemzedékének; felhívás mindenkinek, aki elfogadja a keresztény nevet. Ezt az üzenetet hirdettem Brazíliában a Rio de Janeiro faveláiban nyomorgóknak és Salvador da Bahia sáros félszigete lakóinak. Ezt az üzenetet tárom szegény és gazdag elé egyaránt. Ezt kell magáévá tennie és gyakorlattá váltania az Egyháznak, a Fülöp-szigeteken éppúgy, mint másutt. Minden egyháznak, ha a szegények egyháza akar lenni, jól kell figyelnie 59
