Szolgálat 51. (1981)

Könyvszemle - J. Loew-M. Meslin: Histoire de l’Église par elle-méme (S. M.) - Út az Ómega felé (Szabó F.)

Occidental Press; Teilhard-nak ez a főműve 1973-ban Rónay György és Bitte! Lajos fordításában is megjelent a budapesti Gondolat kiadónál. (Most a Teilhard-centenárium- ra újra megjelentette a kötetet az állami kiadó, éspedig 18 000 példányban.) Említsük meg még a Dienes Valéria által fordított TeiIhard-antológiát, amelyet „Hit az emberben“ címmel 1968-ban tett közzé a Szent István Társulat. (Ez a kötet inkább Teilhard filozófiai jellegű tanulmányaiból válogatott.)

A mostani nagyszabású antológia szerkesztését Golen Károly végezte. Csak elismerés illeti a gondos munkáért. Teilhard nagy barátjától és rendtársától, Pierre Leroy- tól kért értő és lényeget láttató előszót. Golen Károly a tájékoztatóban felvázolja a válogatás szempontjait. Teilhard Müvei (Oeuvres, Seuil) 13 kötetes sorozatának 9 kötetéből válogatta azokat a tanulmányokat, cikkeket, beszédeket, amelyek átfogó képet adnak a jezsuita tudós és gondolkodó vallásos eszmevilágáról, sőt misztikus víziójáról. (Ebben a vízióban összefonódik a tudomány, a filozófia és a teológia-misztika.) Mondottuk, hogy itt nem szerepelnek a paleontológus szigorúan vett tudományos írásai, sem pedig széleskörű levelezése. Természetesen, a teljes Teilhard megismeréséhez ez is szükséges. De, hála a Sao Pauloban dolgozó Rezek Román „emberfeletti“ Teil- hard-akciójának (fordító, kommentáló és terjesztő tevékenységének), a közönség az említett két íráscsoporthoz és a Teilhard-ról szóló legfontosabb munkákhoz is hozzáférhet magyar nyelven, vagy nyomtatásban, vagy sokszorosított füzetek formájában.

Golen Károly a szövegválogatást három nagy részbe csoportosította (az egyes részeken belül időrendben szerepelnek az írások): „Egy világkép születése“, „Út az Ómega felé“, „A jövő zarándoka“. Az első rész esszéi valóban Teilhard világképének genezisét illusztrálják (ezek — a Mise a világ felett és az Isteni miliő c. elmélkedéseket nem számítva — lényegében a háború alatti írások). De a 2. és 3. rész írásait csupán az időrendi egymásutániság kapcsolja össze. Más — alapvetőbb — szempontok szerint is lehetett volna csoportosítani őket. Pl. önéletrajz-jellegű írások, filozófiai, teológiai és misztikus vonatkozású esszék. Igaz, Teilhard szellemi genezise nem lineáris, ezért nehéz „csoportosítani“ írásait. A kezdeti vízió kiszélesedik és elmélyük, mint ahogy a magból vagy a csírából kibontakozik a virág vagy a fa.

Az antológia végén Golen Károly röviden felvázolja Teilhard de Chardin életének főbb állomásait („Származás és hivatás“). Jelzi a tudós gondolkodó baráti kapcsolatait, a szellemi befolyásokat is, illetve rámutat szellemMelki küzdelmeire. Tudjuk, hogy művei — az egyházi és rendi cenzúra miatt — lényegében csak halála után lettek ismertek szélesebb körökben (kivéve szaktudományos írásait). A kötet végén megtaláljuk Teilhard kulcsfogalmainak szójegyzékét (ez lényegében ugyanaz, mint amit P. Rezek Az emberi jelenség végén közölt), továbbá egy válogatott bibliográfiát: Teilhard fontosabb művei, az életművével foglalkozó jelentősebb idegen nyelvű könyvek, végül magyar nyelven kiadott művei.

A Szerkesztő nagyon helyesen átvette a Seuil-kiadó fontosabb jegyzeteit az egyes írások jellemzésére, vagy bizonyos nehezebben érthető, illetve félreérthető kitételek megvilágítására. Mivel — amint ez történni szokott minden nagy gondolkodó értelmezésénél — a teilhardizmus gyakran eltér a Mester eredeti szándékától, igen lényeges, hogy magának Teilhard-nak a műveit fogadjuk el mértékadónak az értelmezésnél; éspedig figyelembe véve azt, hogy kereső, tapogatódzó, a régit pontosabban újrafogalmazó gondolkodóról van szó, vagyis Teilhard eszmevilága maga is genezis a szó szoros értelmében. A rész csakis az egész összefüggésében érthető, a kezdeti tapogatód- zás a csúcsról visszafelé tekintve világosodik meg.

Néhány megjegyzés a fordításról. Akik valamelyest is ismerik Teilhard műveit, tudják, hogy sokszor igen nehéz magyarra fordítani kulcsfogalmait, neologizmusait. A probléma jórészt onnan adódik, hogy Teilhard „kitágítja" az egyes szaktudományok (paleontológia, fizika, biológia, pszichológia) fogalmainak hagyományos jelentését, éppen azzal a céllal, hogy a „teljes látást“, az általánosított evolucionizmust, illetve annak egyetemes törvényszerűségeit érzékeltesse. (Pl. „tudat“-ról beszél az emberi és állati létsík alatti létezők esetében is.) Ebből nem egyszer félreértések származhatnak, ha

91