Szolgálat 51. (1981)

Az egyház szava - A pápa a japán fiatalok között

Tudjátok, hogy Krisztus nevében jövök ide. Szeretném megmondani nektek, hogy éppen Krisztus a reménység Mestere, ő nevel rá, ó a forrása. Ha meghallgatjuk szavait, ha éljük az Életet, amit meg akar osztani minden emberrel, megtaláljuk az élet teljesebb értelmét.

Igen, Krisztus legmélyéig kinyilvánítja nekünk az emberi élet értelmét. Megmutatja végső jövőjét is Istenben. Ez a jövendő túl van a földi élet határán. A reménység, amelyet Krisztus ád nekünk, erősebb a halálnál.

(A pápa ezután a sportra vonatkozó kérdésre válaszolt .személyes tapasztalatai alapján“, idézve az .ép testben ép lélek* elvét és kiemelve a sport összefüggését a természet szeretetével.)

A szeretet. Ez a kérdés nagyon jelentős.

Ismeretes, hogy az Evangélium, Krisztus tanítása a szeretetet a legnagyobb parancsnak nyilvánítja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lel- kedből és teljes elmédből ... Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ (Mt22, 37.39). E két parancsolat egyet alkot egymással, és kölcsönösen feltételezi egymást. Krisztus tanítása és példája szerint Istent mindenek fölött kell szeretnünk, a felebarátot pedig az ember mértéke szerint. Szent János levelében ugyanakkor azt olvassuk: „Aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát“ (1Jn 4,20). Az Isten iránti szeretet tehát az ember, a felebarát szeretetében valósul meg és találja bizonyos értelemben igazolását, akit úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat. A felebarát pedig minden ember kivétel nélkül; ezért beszél Krisztus az ellenségszeretetről is. így mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok üldözőitekért“ (Lk 6,27-28). Különben ó maga adott példát erre a szeretetre, amikor a keresztrefeszítés idején imádkozott azokért, akik halálra adták.

Ezen a ponton vetődik fel a ti kérdésetek: hogy lehet, hogy az ember szeressen, amikor érzi, hogy gyűlölik, mi több: amikor saját maga gyűlöletet vagy legalábbis rosszindulatot, mondjuk ellenszenvet érez magában egyesek iránt?

Érzelmeink szempontjából itt csakugyan nehézség, sőt „ellentmondás“ van: amikor ellenszenvet vagy gyűlöletet „érzek“, ugyanakkor hogyan „érezhetők“ szeretetet?

Csakhogy a szeretet nem vezethető vissza csak az érzelemre. Mélyebb gyökerei is vannak az emberben, annak szellemi énjében, értelmében és akaratában. Ha be akarjuk váltani a szeretet parancsát (különösen az ellenségszeretet esetében), éppen ezekig a mély gyökerekig kell visszamennünk. Ennek következtében talán „nehezebbé“, de egyben „nagyobbá“ is válik. Nemcsak az érzelmek visszahatásaitól hagyjuk vezetni magunkat benne, hanem az igazi jó szemléletétől. Ilyen módon megtanuljuk irányítani, megneveljük érzelmeinket. Ez türelmet és kitartást kíván. Krisztus azt mondta egyszer: „Türelmetekben fogjátok birtokolni lelketeket" (Lk 21,10 a Vulgáta szerint). Nos, igazán és teljesen csak az tud szeretni, aki képes „birtokolni“ lelkét, birtokába keríti önmagát, hogy „ajándékká váljék a többiek számára“. Mindezt Krisztus nem csupán szavával, hanem példájával is tanítja.

63