Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Daniel-Rops, Jézus és Egyháza szeretetének tanúja
reszténység előtti időkhöz. A kereszténység ma a filipino nemzetnek és lelkének szerves része. Nemzeti egység törzsi széttöredezés helyett; béke törzsi háborúk helyett; civilizáció kezdetleges életformák helyett; nyugati technikai vívmányok — mindezt a kereszténység hozta. Nem valami elképzelt kereszténységelőtti filipino kultúrához való visszatérésre van szükség a kereszténység elvetésével, hanem éppen a kereszténység elmélyítésére. Igazabban filipino jellegűvé kell tenni, és hitelesebben élni, mind nemzeti, mind személyes szinten. Szabó Ferenc DANIEL-ROPS, JÉZUS ÉS EGYHAZA SZERETETÉNEK TANÚJA Daniel-Rops, igazi nevén Jules-Charles-Henri Petiot, pályája első felében mint regényíró és esszéista a század „katolikus írói‘‘-nak csoportjához tartozott, de igazában egyháztörténeti munkásságával vált világhírűvé. Élete két utolsó évtizedét szinte teljesen annak szentelte, hogy megírja Jézus egyházának történetét. A „szent történetet“ tulajdonképpen Ábrahámmal kezdte: „A Biblia népe“, valamint „Jézus a maga korában" folytatásaként jelent meg a 11 kötetes, monumentális egyháztörténet (XXIII. Jánosig); a zárókötet (Az új apostolok Egyháza) már befejezetlen maradt, mivel — aránylag fiatalon — 65 éves korában (1965. júl. 27-én) elhunyt. VI. Pál pápa, értesülve haláláról, a következő részvéttáviratot küldte özvegyének (Madeleine Bouvier-nak): „Mély fájdalommal értesültünk Daniel-Rops akadémikus haláláról, akihez a megbecsülés és a szeretet régi szálai fűztek bennünket. Történeti műve tanúságtétel marad; tanúskodik nagy tudásáról, tehetségéről és az Egyház iránti szeretetéről, amelynek jó szolgája volt. Istenhez imádkozva érte és együttérezve azzal, aki hűséges élettársa volt, Isten megerősítő kegyelme zálogaként adjunk önre nagy megpróbáltatásában különleges apostoli áldásunkat“ Daniel-Rops lelki útja J.-Ch.-Henri Petiot nem volt „konvertita“ a szó szoros értelmében, F. Lelőtte SJ mégis felvette a XX. század konvertitáit bemutató nagy sorozatába.' 1954-ben jelent meg a róla szóló füzet „Egy lelki út állomásai" címmel Pierre Arrou tollából. Lényegében ez a füzet az író pályájának első szakaszát mutatja be: miként jutott el Daniel-Rops egy bizonyos dogma nélküli spiritualizmustól a kifejezett katolikus hitig. Henri Petiot 1901. jan. 19-én született Epinalban (Vogézek). Apja tüzértiszt volt. A gimnázium elvégzése után a grenoble-i egyetemen történelmet és földrajzot tanult, majd 1945-ig középiskolai tanár volt (Chambéry, Amiens, Neuilly- sur-Seine). A háború után teljesen az irodalmi és szerkesztői tevékenységnek szentelte életét. Amikor 1945-ben megvált a tanítástól, műveinek bibliográfiája 51
