Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek
25 %-a Manilában él, jóllehet a főváros népessége az egész országénak csak 10 %-a.) A vagyonos elit tagjai külsőleg sokszor gyakorolják vallásukat, de nem élnek elvei szerint. Az elhanyagolt szegények viszont — bár papok hiányában meg vannak fosztva a vallásgyakorlat lehetőségeitől - életükkel jobban bizonyságot tesznek az evangéliumról. A Fülöp-szigetek egyháza nem egységes. Területi elkötelezettségek, családi és társadalmi háttér stb. megosztják a püspököket és a papságot. A papok jórésze konzervatív marad vallási és szociális téren, számos fiatalabb pap és apáca viszont lelkesen dolgozik egy új, igazságosabb társadalmi rendért. Főleg Mindanao egyházmegyéiben van ez így, amelyeknek jellege missziósabb, „él- harcosabb“. Egyes radikálisok egészen odáig mennek, hogy csatlakoznak az „új néphadseregének a kormány erőszakos megdöntésére irányuló törekvéseihez. Jaime Sin bíboros és a hierarchia sok tagja középutasabb: „bíráló együttműködést“ vallanak Marcos elnök tekintélyi uralmával. Kerülik a közvetlen összeütközést, és remélik, hogy így befolyást gyakorolhatnak a kormány magatartására és eljárásaira. A kormányzat viszont bizonyos csendes megegyezéssel arra törekszik, hogy ne hívja ki az egyházat a katolikus vallásnak ellentmondó törvényekkel a nevelés, válás és abortusz terén. Mások, élükön a cebui bíborossal, J. Rosalesszal, konzervatívok hírében állnak, és jobban támogatják a kormányt. Az Egyház helyzete a modern társadalomban igen nehéz. Az amerikai megszállás 40 éve alatt és a függetlenedés óta érvényesülő világi jellegű kultúra sok hitben gyökerező hagyományos magatartást megsemmisített. A fiatalok tömegei nőttek fel hitoktatás nélkül. Névleg katolikusok, és a nemzet egészében katolikusnak látszik. A városi templomok (bár túl kevés van belőlük) jól látogatottak; de vidéken és sok barrióban a nép csak évente egyszer lát papot. (A falusi lakosság 13 %-a kap rendszeres lelkigondozást, 67 %-át évenként látogatja pap, a többihez egyáltalán el sem jut.) Vannak körmenetek és népi ájtatos- ságok; babonák és katolikus vallásgyakorlatokkal keveredett félpogány maradványok. Az Egyház hallatja szavát jelentős ügyekben; a Szentatyát mindenki nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadta. De még mindig nagy út vár a Fülöp- szigetek egyházára, hogy ellen tudjon állni a modern világ materialisztikus és szekularizáló támadásainak, és hozzájárulhasson egy keresztény elveken alapuló, igazságosabb és méltányosabb társadalmi rend kialakulásához. Ha nem is a nemzet egésze, de egyes filipinók még ma is keresik sajátos jellegüket. Hasonló a helyzet, mint Magellán idejében, amikor egyesek (Huma- bon király) szívesen fogadták a kereszténységet és a nyugati technikai fejlődést, viszont a szilaj nacionalista Lapu-Lapu (aki Magellánt is meggyilkolta) a faji széttöredezés és a kulturális visszamaradás mellett szavazott. Ma, évszázados gyarmati függés után, a nemzet független, és egyesek vágyakozva tekintenek vissza a gyarmatosítást megelőző időkre; arról álmodoznak, hogy hiteles, keleti és ázsiai jellegű filipino kultúrát hoznak létre, Délkeíet-Ázsia szomszédos nemzeteihez hasonlóan. Ez azonban illúzió: nem lehetséges visszatérés a ke50
