Szolgálat 51. (1981)
Halottaink - P. Ecker Jenő József (Confrater)
akit az Úr 1980. okt. 11-én, életének 67.. szerzetespapságának 43. évében váratlanul magához szólított. Az újpesti Megyeri úti temetőben kísértük utolsó földi útjára, végakarata szerint. Megrendítő szavakkal vett végső búcsút tőle dr. Brunári Ferenc pre- látus, egykori hittanára, aki papi útjára indította. Külön búcsúztatták az egykori szolgálati helyeiről jött küldöttségek azoknak a híveknek képviseletében, akik olyan sok év múltán is emlékező szeretettel gondoltak rá. Négy évtizedes papsága Szent Péter székénél. Rómában kezdődött. Hosszú tanulmányok után itt szentelték pappá 1938. április 16-án. Itt tett fogadalmat is a Szervita Rendben, hogy életét a Boldogságos Szüzanya szolgálatának szenteli. Még ugyanabban az évben a filozófia doktora lett. A második világháború éveiben egy vöröskeresztes kórházvonaton szolgált. Nemcsak papi hivatását, gyakorolta, hanem ha szükség volt rá, ha sok volt a sebesült, a műtőben is segédkezett. Sokszor a tüzvonal közelében, a bombázók árnyékában. A háború után 1946-ig a Szervita Rendben tevékenykedett, majd Törteién lett segéd- lelkész. 1947-ben hittanár Kunszentmiklóson, 1947 és 1952 között Mátyásföldön segédlelkész. 1952-től 61-ig Kispest-Wekerletelepen plébános, majd 1961 és 63 között Mind- szenten kerületi esperes. 1963-tól 1972-ig az Újpesti Szent József Egyházközség plébánosa, érd. esperes. Élete utolsó évtizedében tapasztalt és bölcs vezetője az árpád- földi hívéknek, 0 szépítette meg a kedves kis templomot, renováltatta a plébánia épületét. Sok terve volt még. Többek között azon fáradozott, hogy egy orgonával váltsa fel a templom öreg harmóniumát. Ezt már nem tudta megvalósítani. Hosszú külföldi útról indult haza, de Isten akaratából nem evilági, hanem mennyei hazájába érkezett meg. Nagy űrt hagyott maga után. Alapos és rendkívüli műveltsége, az élet minden területére kiterjedő érdeklődése élete utolsó pillanatáig megmaradt. Igehirdetésében is átfogó tudása és sokoldalúsága tükröződött. Ez a tudás és alaposság párosult benne a meleg papi és emberi szívvel, igaz emberségével. Tudta, hogy nem a külsőség az igazán lényeges. .Mindig fontosabb emberségesnek lennünk, mint jómodort mutatnunk“ — mondta gyakran. Mindamellett nem volt szükségtelenül érzelgős. Határozott és elvei mellett minden körülmények között kitartó, híveiért, barátaiért, tanítványaiért bátran síkra szálló személyiség volt. Megdöbbenve állt a világon mindinkább eluralkodó embertelenség előtt. Tudta, ennek legfőbb oka, hogy nincs méltósága az emberi személyiségnek. Mert nincs méltósága az emberek között Istennék. Tudta, hogy csak az Istenben való hit vezetheti a helyes útra a világot. Nekünk, hivő embereknek kell a legtöbbet tennünk ennek érdekében. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében őrizzük meg Károly Atya emlékét szívünkben. Balogh László — Schalk Gyula P. ECKER JENŐ JÓZSEF SJ (1888—1981) 1888. február 21-én született Kőszegen. Édesapja vaskereskedő volt. Mint egyházmegyés kispapot szentelték pappá 1910. június 26-án. Az első világháborúban katona- lelkészként szolgált. A háború alatt érlelődött meg benne szerzetesi hivatása. 1921. augusztus 13-án lépett a Jézus Társaságába. Szegeden végezte a noviciátust P. Müller Lajos vezetése alatt. Majd éveken át operáriusként működött. Néhány évet az amerikai Egyesült Államokban töltött, mint a magyar katolikusok lelkipásztora. A harmincas évek közepén tért vissza Magyarországba, és az újonnan létesített hódmezővásárhelyi plébánia első plébánosa lett. Innen került Erdély északi részének visszacsatolása után a szatmári rendházba, ahol közel négy évtizeden keresztül végzett igen eredményes lelkipásztori munkát. A környékbeli papok is szívesen keresték fel az egyre népszerűbbé való jó atyát. ., 111
