Szolgálat 51. (1981)
Halottaink - Dr. Schweighoffer Gyula Gottfrid OCist. (-s -n)
A hetvenes évek közepétől kezdve már gyengélkedett, úgyhogy 1976-ban a szenvedés vasárnapján a hívekkel együtt felvette a szentkenetet, majd kevéssel halála előtt, 1981. január 21-én a székesegyház plébánosa újból részesítette őt e szentségben. öt éve már csak szobájában tudott misézni, ebben hűséges ápolója, Schmidt testvér volt mindig szíves segítségére. Utolsó szentmiséjét 1981. január 19-én celebrálta. Még január 29-én elvégezte szentgyónását. Január 31-én, hajnali két órakor elvesztette eszméletét, és délután három órakor csendesen elszállt testéből a lélek. Schmidt testvér halála pillanatában is ott volt mellette. A beteg atya az utolsó napokban minden este megköszönte minden fáradozását. Élete utolsó hat napján különösen sokat szenvedett. Az ételeket nem tudta már magában tartani, és a vizelete véres volt. Valószínűleg rákja volt. Halála beálltakor Rényi Ferenc kanonok, székesegyházi plébános rendeletére megszólaltak a székesegyház és a Kálvária templom harangjai, hogy hírül vigyék Szatmárnémeti hivő népének: szeretett lelkipásztoruk az Úrhoz költözött. Ezzel meghalt Szatmárnémetiben az utolsó jezsuita atya. Még halála napján föl ravatal ózták a Kálvária templomban. A temetés február 3-án du. két órakor volt. Hogy mennyire szerették a szatmárnémeti hívek, mutatja, hogy bár munkanap volt, annyi hivő jött össze, mint a Jézus Szíve búcsún. A román rendtartomány nyolc meglévő tagjából hatan jelen voltak. Magyar részről Gedeon testvér volt ott. A gyászmisén heten koncelebráltak, köztük a román provinciális. Rényi kanonok mondta a szentbeszédet. A székesegyház kórusa énekelt. Sipos Ferenc apostoli kormányzó vezetésével mintegy hatvan pap vett részt a gyászszertartáson. Nagyon sok hivő járult szentáldozáshoz. A szentmise után négy fiatal pap vitte ki a templomból a koporsót. Szép, napos idő volt, így hatalmas menet kísérte egészen a sírig. A közös jezsuita sírba, huszonhat elődje mellé temették Ecker atyát. Hogy mennyire szerették, az most a temetésén és tavaly, 70 éves papi jubileumán is meglátszott. Az Úr adjon neki olyan jutalmat, amilyet az Ö Szíve diktál! Conf rater Dr. SCHWEIGHOFFER GYULA GOTTFRID OCist. (1917—1981) Istenben boldogult testvérünk a Veszprém megyei Nagytevelen született. 1935-ben lépett a oiszterci rendbe, és 1943-ban szentelték áfdozópappá. A rend budai gimnáziumában tanárkodott két évig. Az államosítás után rövid ideig még lelkészkedhetett, de 1951-ben már a budapesti Központi Papnevelő Intézet alkalmazottja. 1959-től 1978-lg, nyugdíjba vonulásáig állami gimnáziumokban volt tanár. 1981-ben halt meg Budapesten. Egyénisége, benső világa a Központi Szemináriumban eltöltött nehéz évek alatt kapta a legnagyobb sebet. Magányos és magába fordult emberré lett. Amikor újra ta- nárkodni kezdhetett, fellélegzett, és belső feszültsége megcsillapodott. Pedagógiai munkájában sok megértést és melegséget kapott tanítványaitól, s nevelőként lélek- formálónak, a szívek-lelkek pásztorának is érezhette magát. Mindezek ellenére mindvégig hiányzott neki a szerzetescsalád melegsége, és magányos ember maradt. Ennek terhén kívül örökölt belső magatartása tette egyéniségét bonyolulttá. Nemcsak saját eltökéltségéért és eszményeiért kellett megküzdenie; érezte és viselte az eredet, a származás gyökereinek szívó hatalmát is. Egész életén át önazonosságát kereste. Családjának, hovatartozásának, örökölt kultúrájának a mélyeit tapogatta ki szüntelenül, arra törekedve, hogy annak elemeit tágabb környezetével és e környezet szellemi tartalmával egyensúlyba hozza. Szerzetesi életének hűségét és nevelő munkájának lelkiismeretes alaposságát valamiféle könnyed derű és szépségre mohó szellemi becsvágy ötvözte egybe, ami érzékennyé tette az ember és világa legparányibb értékeinek felismerésére is. Nekünk korán — mert még számítottunk rá —, súlyos műtét következtében, váratlanul, de szelíd és jó halállal szólította magához az Úr. -s -n 112
