Szolgálat 51. (1981)
Halottaink - P. Schwarzfelder Imre SDS (Rendtársai)
Majd 1936-tól az esztergomi ferences gimnázium történelem—földrajz tanáraként sugározta ferences szívének melegét a fiatalok felé. 1950—53-ig Szentendrén tanított, utána haláláig ismét kedves városában, Esztergomban élt. Mindnyájan épültünk szerénységén, igénytelenségén és fáradhatatlan munkaszeretetén. Mindenkinek hűséges, jó testvére volt. Sok kedves emberi megnyilatkozása, derűs mosolya és bája átszőtte életünket. Olyan testvérünktől búcsúztunk, akinek élete méltán beleiílenék a Fiorettibe, Szent Ferenc Virágos kertjébe. Első fogadalmától kezdve Szent Ferenc példája, tudatos egyszerűsége, szerénysége, derűs felfogása, szelídsége vezette az élet napfényes ösvényein és sebeket fakasztó keresztútján egyaránt. Hű maradt Jézus Krisztus evangéliumához; ezért tudta igazán szíve mélyéből szeretni rendtársait és rendünket, felebarátait és növendékeit. Elismerést érdemlő értékes munkát végzett, mert hagyta, hogy Krisztus irányítsa. Fiatal pap korában — leküzdve minden büszkeséget — vállalta, hogy Szent Ferenc alázatos példájára házról házra járjon és alamizsnát leérjen a szent cél érdekében. Krisztusi szeretettel nézett növendékeire, jó katolikusokká akarta nevelni őket, és lelkifurdalást érzett, hogy megtett-e ezen a téren minden tőle telhetőt. Ferences türelemmel és jósággal törődött a rábízott öregekkel és betegekkel. Mint az esztergomi Szent Antal ferences szeretetotthon igazgatója (1945—50) személyesen végezte számukra a gyűjtést az ostrom alatti és utáni nehéz években. Egyszerű, de a lélek mélyéből fakadó szavakkal vigasztalta azokat, akiket megtört az élet. Ezért keresték fel oly sokan a gyóntatószékben. Szívesen kisegített plébániákon (Bemecebaráti, Soroksár, Mogyorósbánya stb.). Sokakat vezetett ki bölcsességével gondjaik útvesztőjéből, sok növendéket tartott vissza jó tanácsával a komoly ballépéstől. Külsejében, szobája berendezésében ferences egyszerűségre törekedett. Bár a Rend bizalma rendi tanácsossá és vikáriussá is megtette, ő mégis egyszerű közlegényként kívánt szolgálni, és soha nem fűtötte érvényesülési vágy. Nagyon szerette a tudományt. A múzeumi előadásoknak még betegen is a legszorgalmasabb látogatója volt. Kiváló búvára volt a középkori magyar egyháztörténetnek és a rendi történetnek, s erre nagy kedvvel tanította a rend kispapjait. Sokat búvárkodott a veszprémi egyházmegyével kapcsolatosan, sok adatot összegyűjtött. Jó nevelő is volt. Egyszerűen önmagát adta, mint a forrásvíz. Akiről növendékei megérzik, hogy egyenes gondolkodású, tiszta szívű és szereti őket, annak fáradozását ók is szeretettel viszonozzák. Szent volt előtte a nevelői hivatás, igazi krisztusi küldetés, vagy ahogy a zsinat mondja: apostoli tevékenység. Alázatossága és szerénysége mögött meghúzódó hősiességéről tanúskodik az az utolsó 8—10 esztendő, amikor oly közel került a szenvedéshez. A szenvedésben nemcsak szükséges rosszat látott, nemcsak töviskoronának tekintette, hanem a győzelem koszorújának is. Nyugodtan fogadta a Haláltestvér közeledését, a betegek szentségével ismételten megerősítve. 1980. dec. 11-én, gyászzsolozsma és koncelebrált szentmise után helyeztük el testét a boldog feltámadás reményében az esztergomi ferences templom kriptájába. Végakaratában kedvesen írta: „A jó Isten fizessen meg mindenkinek az értem végzett szentmiséért, keresztúti ájtatosságért, minden Imáért, fohászért. A gyászért, utazásért és minden legkisebb fáradságért." Confrater P. SCHWARZFELDER IMRE SDS (1904—1981) A szalvatoriánus rend hosszú ideje külföldre szakadt tagja Kozármislényben, Pécs közelében született 1904. febr. 27-én. 1926-ban képett be az Isteni üdvözítő társulatába. 1927-ben tette első fogadalmát. Noviciátusa után teológiai tanulmányait a passaui filo107