Szolgálat 51. (1981)

Halottaink - Bognár Miklós Ludolf O. Praem. (Confrater) - Kuntár József piarista (Confrater)

zófrai—teológiai főiskolán végezte. A passauí dómban szentelték pappá 1932. márc. 13-án. Szerzetesi életének első idejében a rend plébániáin, Temesvárott működött. A „bécsi döntés" után Magyarországra jött, majd a visszacsatolt Újverbászon (Bácska) az ottani állami magyar gimnáziumhoz tartozó fiúinternátust a nehézségek ellenére is hihetetlen energiával és rekordidő alatt felépítette. Az újabb változásig ő volt azután az intézet igazgatója. 1945 után átmenetileg NSZK-beli rendházainkban, majd Belgiumban tartózkodott. Végül a kolumbiai Cartagenában, a rend ottani házában működött, főleg mint német nyelvtanár. Harminckét évig tanított a város különböző iskoláiban. Hosszú betegség után végül is agyvérzés vitte el, 1981. febr. 9-én. Másnap temette az ottani érsek, 12 pappal koncéi ebrálva, a városi temetőben.

Baranyai sváb családból származott, szeretett építeni, szervezni, ma azt mondanánk, jó „menedzser“ volt, — míg temperamentuma Kláver Szent Péter földjén le nem higgadt. Rendtársai Bécsből és Cartagenából

BOGNÁR MIKLÓS LUDOLF 0. Praem.

(1923—1930)

A zalamegyei Kálócfán született. Középiskoláit a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte; 1941-ben érettségizett. Még ugyanabban az évben öltötte magára Szent Nobert fehér ruháját Csornán, ahol noviciátusát s teológiai tanulmányait végezte. Kovács Sándor szombathelyi püspök szentelte pappá 1946. június 16-án. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, és természetrajz—földrajztanári oklevelet szerzett. 1948-tól káplánként működött a budapest-tisztviselőtelepi plébánián. 1950 után egy budapesti gyárban helyezkedett el mint asztalos segédmunkás. Szívós kitartása itt is meghozta gyümölcsét. Munkája mellett, újabb tanulmányok végzésére hetenként kétszer Sopronba utazott, ahol 1973-ban megszerezte a faipari mérnöki diplomát. Ezáltal helyzete a gyárban megszilárdult. Emellett még arra is futotta erejéből, hogy mint okleveles karnagy, vasárnaponként az egyik budapesti templomban énekkarával emelje az istentisztelet fényét. Két évvel ezelőtt súlyos szívinfarktus érte. Kényszernyugalomba kellett vonulnia, de továbbra is vezényelte szívéhez nőtt énekkarát, utoljára 1980 Krisztus Király ünnepén. December elején rosszabbul lett, s ezért kórházba kérte magát. Ott halt meg agyvérzésben 1980. dec. 14-én.

Szívós kitartás, rendi testvéreihez való melegszívű ragaszkodás és az adott szó szentsége jellemezte egyéniségét. Ez utóbbit rendfőnöke, Simonffy Jenő prépost is nagyra becsülte benne. Egykori újoncmestere pedig a következő jellemző esetet jegyezte fel róla: Az 1945-ös nehéz közlekedési viszonyok között otthoni látogatásra kapott engedélyt. Nagyboldogasszony ünnepén letelt a szabadság. Az előestén még üres volt a szobája. Már feladtuk a reményt, hogy ö vezethesse a kispapok énekkarát e nagy ünnepen. Augusztus 15-én reggel 6 órakor — hihetetlen közlekedési viszontagságokon törve át magát — mégis ott volt a kápolnában. Ez a megbízható helytállása harminc éven át jelentett garanciát plébánosa számára is, hogy énekkarával mindig ott lesz a vasárnapi szentmisén.

Két éwél ezelőtt beteljesedett szíve álma: Rómába látogathatott, ahol rendi testvérei között újra „fehéren és kéken“ járhatott. Most hogy eltávozott körünkből, a Szűzanya színeiben mondhatja el Fiának, mennyire szerette Édesanyját.

Confrater

KUNTÁR JÓZSEF piarista (1899—1978)

A megboldogult 1899. január 11-én született az osztrák határ melletti Rábakethelyen földműves családból. Szüleit korán elvesztette. Gimnáziumi tanulmányait a szomszé108