Szolgálat 50. (1981)
Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei
A fokozatos kinyilatkoztatásból aztán levonja a következtetéseket az igehirdetés és a katekézis számára is. A vitában, a keresztény tanítás előadásában megvan a rend. Pál apostol is példát mutat erre, amikor az areopáguszi beszédben a pogányokhoz szól (Csel 17,24kk). „Nekünk is, amikor az egyházba meghívott pogányokhoz szólunk, ilyen módon kell megtartanunk a sorrendet: először azt kell tanítanunk, hogy egyetlen Isten van, a világ és minden dolog teremtője, ,akiben élünk, mozgunk és vagyunk, akinek nemzetségéből vagyunk' (Csel 17,28). így tehát nemcsak jótéteményeiért kell szeretnünk Őt, nemcsak azért, mivel tőle kapjuk a világosságot és az életet, hanem azért is, mivel egy bizonyos módon az ő fajtájából vagyunk. Aztán leromboljuk a bálványokról alkotott felfogásukat, mivel az anyag: arany, ezüst vagy fa nem rendelkezik isteni energiával. Miután aztán meggyőztétek őket az egy Isten létéről, az ő kegyelmével bizonyíthatjátok azt, hogy az üdvösség Krisztus által adatott nekünk, kezdve azon, amit testében véghezvitt és megmutatva isteni jellegét, hogy így megláttassátok: több, mint ember, hiszen legyőzte a halált és a halott feltámadott a halál birodalmából. A hit ugyanis lassankint növekszik: látva azt, hogy több, mint ember, az ember hiszi, hogy Isten; mert ha nem bizonyítottuk, hogy mindezeket nem vihette véghez isteni hatalom nélkül, hogyan tudjuk kimutatni, hogy isteni energia volt Benne? ... (...) Mit számít, hogy milyen sorrendben hisz valaki? Nem követelik meg tőlünk kezdettől a tökéletességet, hanem a kezdettől eljut az ember a tökéletességhez. (...)“ „Amikor egy katekument kell oktatnunk, aki a hívők szentségeire vágyik, azt kell mondani, hogy egy az Isten, akitől minden származik, és egy az Úr, akitől minden van (1Kor 8,6); egyáltalán nem kell két úrról beszélni; nem kell azt mondani, hogy az Atya tökéletes és a Fiú is tökéletes, hanem hogy az Atya és a Fiú egylényegű; hogy Isten örök Igéje, nem puszta kimondott szó, hanem tevékeny (teremtő), az Atyától születik, nem pedig csak kimondott szó (ex patre genitum, non voce editum).“ A kereszt titkához csak a hit érlelődésével jut el az ember. „Ez a hit ragyogásához (tökéletességéhez) tartozik, hogy megértsük valóban Krisztus keresztjét. Más keresztek semmit sem használnak nekem; egyedül Krisztus keresztje hasznos nekem, és valóban hasznos: .általa a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára' (Gál 6,14) ..." „De egyesek nem tudják rögtön hinni, hogy az üdvösség a Kereszt által adatott a világnak. Igazoljátok tehát a görögök történetével, hogy ez lehetséges volt. így az Apostol is (az areopáguszi beszédben), amikor a hitetleneket akarja meggyőzni, nem riad vissza attól, hogy költőiket idézze, hogy lerombolja a költők meséjét...“ Ambrus példának idézi az aténiek utolsó királyát és Iphigénia áldozatát: egyesek áldozata megmenthet sokakat. „... mindez az okoskodás, a helyes sorrend rásegít arra, hogy az emberek könnyebben higgyenek Krisztus keresztjében; saját történetükön keresztül eljutnak a miénk elfogadásához.“ íme Szent Ambrus „apologetikai" beállítottsága, meggyőző pedagógiája. A fenti néhány jelzéssel csupán elhelyeztük Ambrus katekézisét, és egészen vázlatosan mutattuk be katekétikai módszerét. A liturgikus reform a be92
