Szolgálat 50. (1981)

Ther Péter: Teilhard Krisztusa

avatás szentségeinek, illetve húsvét vigíliája szertartásainak új rendjével részben visszahajolt az ősi hagyományhoz, amelyet a milánói egyház gyakorlata is tükröz. A felnőttek katekumenátusának felújítása, a kereszt9égre való felkészítés, illetve a hitbe való bevezetés fokozatossága, a hit rövid ösz- szefoglalása és bizonyos memorizálás sürgetése mind olyan modern követelmény, amelyet megtalálunk már a IV. század végén Szent Ambrusnál és általában az akkori egyházak hagyományában. A reform sohasem teljes újítás, hanem visszahajlás a hagyomány forrásaihoz és egyben a kor követelményeihez való alkalmazkodás. Egy bizonyos liturgikus vagy katekétikai „archeologizálás" éppúgy elkerülendő, mint a minden áron való újdonságkeresés. És főleg mindig meg kell maradnia az apostoli hit lényegének; ennek pedig összfoglalata Krisztus keresztje és feltámadása. Nem mindenki juthat el egycsapásra a hit teljességére: a fokozatosság elve a katekézisben és a keresztény életben olyan alapigazság, amelyet a legutóbbi püspöki szinódus joggal állított ismét helyes fénybe.

JEGYZETEK

1 Francois Szabó, Le Christ créateur chez Saint Ambroise, Roma, 1968.

2 Lásd Dom B. Botte bevezetését Szent Ambrus három müvéhez: Ambroise de Milan, Des Sacrements, Des Mystéres, L’explication du Symbole, Sources Chrétiennes, 25bis, Cérf, 1961; H. Caprioli, Battesimo e confirmazione. Studio storico sulla liturgia e catechesi di S. Ambrogio (Disszertáció a Pápai Gergely Egyetemen), Varese, 1977.

3 A De mysteriis (M) ambrusi szerzőségét senki sem vitatta. Ma már a De sacramen- tis (S) és az Expíanatio symbol) (E) is Szent Ambrus művének fogadható el. Szerintem Dom Botte (Faller és Conolly nyomán) meggyőzően igazolta hitelességüket a Sources Chrétiennes 25bis kötetének előszavában.

Ther Péter (Säo Paulo)

TEILHARD KRISZTUSA

A száz éve, 1881 május 1-én született Teilhard de Chardin emlékének.

Krisztus Urunk nagy ajándékaként jutottam el a Szentföldre néhány napra, 1980 júniusában. Jeruzsálemben, a szent városban falakon belül és kívül jártam a szent helyeket.

Hosszan néztem a Cenákulumra és a vékony érként csörgedező Cedron patakra. A tűző napon izzadva bandukoltam a Getszemáni kertben, s könnyes szemmel álltam a szikla előtt, ahol Jézusunk vérrel verítékezve kezdte meg kín- szenvedését. Jártam a keresztút kopott kövein. Órákat töltöttem a kálvária szikláján a kereszt tövében. Bebújtam a szentsír szűk sziklaüregébe, s négyszer miséztem néhány méterrel odébb a Mária Magdolna-oltárnál.

Az ott töltött negyedik nap délutánján autóbuszon utaztam Júdea hegyes- völgyes vidékén, ahol az „Égi Szűzvirág" szíve alatt hordozta drága terhét,

93