Szolgálat 50. (1981)

Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei

A kifejtéskor utaíás történik az eretnek tanokra: szabelliánusok, ariánusok, patripassziánusok. A szorosabb értelemben vett krisztológiai eretnekségekről nincs szó. Az efezusi zsinat után egy püspök nem beszélhetne így, mert esetleg nesztorianizmussal vádolnák. (Ez is az Explanatio ambrusi eredete mellett szól.) „A hitvallás így kezdődik: .Hiszek (az egy Istenben, a mindenható Atyában, és Jézus Krisztusban), ő egy Fiában, a mi Urunkban.1 Mondjátok így: egy Fiában (filium eius unicum). Ne pedig: ,egy Úrban1. Egy az Isten, és egy az Úr. De hogy ne rágalmazzanak bennünket és ne állítsák azt, hogy ezt mondjuk: Fiú egyetlen személy (az Atyával, ezért így mondjuk): ,És Jézus Krisztusban, egy Fiában, a mi Urunkban.1 Mivel az Atya és a Fiú istenségéről már beszéltem, most elérkezünk ez utóbbi megtestesüléséhez: ,Aki született (a Szentlélek erejéből Szűz Máriától; Poncius Pilátus alatt szenvedett, meghalt) és eltemették.1 Ismeritek szenvedését és eltemetését is. .Harmadnapon (feltámadott) halottaiból.1 Ismeritek feltámadását is. .Felment (a mennyekbe), ott ül az Atya jobbján.1 Látjátok tehát, hogy a test semmit sem vehet el az istenségtől. Ellenkezőleg, a megtestesülés nagy diadalt hozott Krisztusnak...“ (E 5). És itt Krisztus Istenségének hosszabb kifejtése következik. Ambrus mindig szem előtt tartja az ariánusokat, aki Krisztus igazi istenségét tagadják.

Az idézett szakasz érzékelteti Milánó püspöke módszerét. A hitvallás magyarázata egyenlőtlen. Inkább az eretnekek által támadott hittételek kifejtésére összpontosítja a figyelmet. A fő cél a hitvallás szent szövegének emlékezetbe vésése. Mivel hitjelöltekről van szó, alaposabb teológiai fejtegetésekbe nem bocsátkozik (mint pl. nagyobb műveiben: De Fide, De spiritu Sancto, De Incar- nationis dominicae sacramento).

Ambrus katekézisének főkerete tehát a keresztségi beavatás szertartása. De a hitbe való bevezetést szolgálták prédikációi is. Lukács-kommentárjának egy kitérőjében megmagyarázza katekétikai módszerét (Exp. Ev. sec. Luc. VI, 103—109). A kiindulópont Péter vallomása: Lk 9,18-26. Jézus kérdésére Simon Péter megvallja: „Te vagy Isten Krisztusa.“ Péter megvallja, hogy Krisztus az Isten Fia. „Péter tudta, hogy Isten Fiában van minden, mert ,az Atya mindent a Fiúnak adott át1 (Jn 35): ha mindent átadott neki, akkor átadta örökkévalóságát is és egész felségét, amit birtokol... Higgyetek tehát úgy, ahogy Péter hitt, hogy ti is boldogok legyetek...“ Majd Ambrus hosszasan magyarázza, miért nem ismerte fel a tömeg Jézusban a Messiást. Idézi állandóan Máté párhuzamos helyét is (Mt 16,13kk), illetve egyéb szentírási helyeket; kifejti, hogy Péter sziklaszilárd hitére építette Krisztus egyházát. „A ti sziklátok a hit; a hit az egyház alapja.“ Majd a milánói püspök azt fejtegeti, miért nem akarta Jézus rögtön kinyilvánítani messiási titkát. A nép nem értette volna. Hiszen tudta, hogy még a tanítványok is alig voltak képesek hinni szenvedésében és feltámadásában. Jézus több okból azt parancsolja tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus, Isten fölkentje: hogy becsapja az ördögöt, hogy elkerülje a hivalkodást, hogy tanítványait az alázatra tanítsa, és azért is, hogy a tanítványok kellő felkészültség nélkül össze ne roskadjanak a titok teljes kinyilatkoztatásának súlya alatt.

91