Szolgálat 50. (1981)

Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei

és Krisztussal új életre támad, amikor a vízből kijön. A keresztség tehát először halál Krisztussal, csak így lehet új élet kezdete. (Sacramentum crucis.) A keresztényt Krisztus keresztje jelölte meg, hogy az ő képére új életre támadjon. A víznek nincs mágikus ereje. Természetfeletti hatóképességét Krisztus Leikétől kapja. Krisztus, amikor elmerült a Jordán vizében, megszentelte a vizet. A megváltás forrása Krisztus keresztje. Tehát ennek a keresztnek a vízbe kell merülnie és jelen kell lennie a Szentháromságnak, hogy a szentség hatékony legyen. De ezt a jelenlétet csak a hit szeme veszi észre. Erre a hitre kell előkészíteni a katekumeneket a katekézis által. Tulajdonképpen maga Krisztus keresztel, hatékony szavai viszik végbe az újjáteremtést. Amikor a püspök lehívja az Atyát, a Fiút és a Szentleiket, amikor Krisztus szavait használja, maga a Szentháromság cselekszik. Hasonlóképpen az Eukarisztia titkát is megvilágítják az előképek (Melkizedek, manna stb.) Szent Ambrus eukarisztiatana egyértelműen az egyház legősibb hagyományát (reális jelenlét, áldozati jelleg) adja tovább. Amint mondottuk, a római misekánon megőrizte számunkra ezt a hagyományt.

Szent Ambrus katekézisének forrása tehát elsősorban az egyház ősi hagyománya. (Többször hangsúlyozza pl. hogy az apostoli hitvallás maguktól az apostoloktól származik; ami persze nem azt jelenti, hogy a tizenkét apostol „fogalmazta meg“, ahogy Ambrus véli, hanem a hit apostoliságát és folytonosságát.) Kétségkívül, Milánó püspöke átvette az előző egyházatyák tanítását, akik viszont az újszövetségi írásokból (pl. Szent Pálból) merítenek. Nem szükséges e ketekéziseknél közvetlen irodalmi függést feltételezni (pl. többen állították, hogy Ambrus Jeruzsálemi Cirilltől vette át anyagát.) A hasonlóságok közös forrásra is visszavezethetők. Az viszont igaz, hogy pl. Lukács-kommentárjában Ambrus sokat merített Origenészből, miként dogmatikai írásaiban Szent Vazultól (Szentlélek), Szent Athanáztól és Szent Hiláriusztól (krisztológia) stb.

Az Ambrus által továbbadott niceai hitet tömören összefoglalja az „Expla- natio symboli“, amely nem beszéd (Sermo) volt, hanem keresztségi katekézis. A püspök megmagyarázza a görög eredetű symbolum jelentését. A keresztényeknek a szimbólum, vagyis a hitvallás lelki jel, a legértékesebb kincs, a hit rövid összefoglalása (a rövidség azért fontos, hogy az emlékezetbe vésés köny- nyebb legyen). Maguk az apostolok foglalták össze a hitünket az „apostoli hitvallás“ 12 ágazatában.

A püspök e magyarázat után felszólítja a katekumeneket: „Vessetek keresztet!". Majd elmondják a hitvallást. Ezután következik a globális magyarázat, amely röviden összefoglalja a Szentháromság és a Megtestesülés titkát; aztán a katekumenek együtt elmondják a hitvallást (dicamus symbolum). A püspök most már részletesen magyarázza a hitvallást, ágazatról ágazatra. Újabb keresztvetés és harmadszor is elmondják a hitvallást. Most a tizenkét ágazatot négyesével csoportosítva világítja meg, ill. foglalja össze 3 püspök; végül arra buzdítja a katekumeneket, hogy véssék jól emlékezetükbe, de ne írják le és ne közöljék a be nem avatottakkal.

90