Szolgálat 50. (1981)

Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei

sását és a papok befejezik a szertartást. (S III, 4) (A lábmosás, úgy látszik, milánói szokás volt. Később, mivel élesen bírálták, elhagyták.) Ezután az „újszülötteket“ fehér ruhába öltöztetik (M 34), majd következik a spiritale signa- culum (S 111,8; M 42). A pap könyörög a Szentlélek ajándékáért. Valószínűleg egyidőben meg is jelölték krizmával az új keresztényt (erre vall a „quando consignaris“ kifejezés, S 111,10). Most már az újonnan megkereszteltek a keresztény közösség tagjai, így az oltárhoz (S IV, 5; M 43), az Eukarisztiához járulhatnak. Szent Ambrusnál a római misekánon több fontos részét szószerint megtalálhatjuk (Quam oblationem, a konszekráció két formulája, anamnézis...)

Az eukarisztikus liturgiára vonatkozó fontos utalásokat nem részletezzük. De a milánói húsvéti liturgia tablójának kiegészítéséhez még röviden szólunk a biblikus olvasmányokról. Ambrus húsvét olvasmányai közül kifejezetten említ hetet: a béna ember meggyógyítása (Jn 5,1-10), a keresztség mint eltemetkezés és feltámadás Krisztussal (Róm 6,3kk); Isten megerősít és fölken Krisztusban és megjelöl a Lélek pecsétjével (2Kor 1,21-22); 2Kor 12,4-6; 2Kir 5,1-14; Melkizedek epizódja (Tér 14) és végül Jn 13, amelyet fehérvasárnap szombatján olvastak. Ezeken kívül bizonyos utalásokból és a milánói lekcioná- rium alapján feltételezhetjük a következő olvasmányokat: 2Kir 6,5-6; 1Kor 10,1-4 és részletek Jn 6-ból. Ezek egyébként nemcsak a milánói liturgiának sajátosságai, hanem általában katekétikai témák.

Ambrus és a húsvéti katekézis

Az előbb vázolt liturgikus keretbe illeszkedett Szent Ambrus húsvéti kate- kézise Nemcsak tartalmát, hanem módszerét, pedagógiáját is jórészt meghatározza ez a Sitz im Leben. Lényegében a katekézis katekumenátus, ill. a keresztségi beavatás egy mozzanata. Nincs teljesen határozott formája. Az élethelyzet diktálja annak menetét és tartalmát is; kivéve a traditio symbo- I i -1, az apostoli hitvallás megállapodott formáját.

Attól kezdve, hogy a hitjelöltet beírják (quando dedisti nomen, S III, 12), a püspök naponta oktatja a katekumeneket. Elmondja nekik a pátriárkák történetét és a Példabeszédek könyve alapján erkölcsi elveket ad. (Nagyböjt folyamán.) Később kifejti az apostoli hitvallást; az „Explanatio“ őrizte meg ezt a traditio symboli-t. De a keresztség előtt nem beszél a püspök a beavatási szertartásokról és az Eukarisztiáról, vagyis a „misztériumok“-ról (S 1,1; M 1). Lehet, hogy ez a „titoktartás“ jórészt fikció, hiszen a katekumenek sejthetik, tudhatják, mi történik a „beavatottak" közösségében. De mindenesetre szabály az, hogy nyilvánosan nem beszélnek a „titkokról“. Ambrus egyébként meg van győződve arról, hogy a szertartások szimbolizmusa ékesebben beszél, mint bármilyen elvont magyarázat.

Valójában nem a szertartásokat kell megmagyarázni, hanem le kell vonni belőlük a tanulságot a keresztény élet számára. Előbb az erkölcsi élet követelményeire oktatják a hitjelölteket; az új keresztények aztán'tudatára ébrednek, milyen átalakulás ment végbe bennük a keresztség által, és fokozatosan behatolnak a keresztény misztériumokba.

88