Szolgálat 50. (1981)

Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei

ítélhetek másképpen, mert nem hívattál volna meg a kegyelemre, ha Krisztus nem ítélt volna méltónak kegyelmére." (S 1,1)

Szent Ambrus és a milánói egyház gyakorlatát jól tükrözik azok a katekézi- sek, amelyeket 380—390 között adott: „A szentségek“, „A misztériumok", és „A hitvallás magyarázata“.3 Ezek szerint a beavatási szertartások menete a következő volt:

I. A kat&kumenátustól a keresztelésig

1. Hitoktatás és scrutamina, majd traditio symboli

2. Apertio

3. Unctio

4. Abrenuntiatio

II. Keresztel és

1. A keresztkút megáldása (ördögűzés a víz felett és könyörgés)

2. Háromszori alámerítés

3. Hitvallás

III. A keresztségtő! az Eukarisztiáig

1. Unctio

2. Lábmosás

3. Fehér ruhába öltöztetés

4. „Spirituale signaculum“

IV. Részvétel az Eukarisztiában

Mivel célunk Ambrus katekézisének bemutatása, itt nem részletezhetjük az egész beavatási folyamatot, csupán néhány megjegyzést fűzünk a vázlathoz, hogy jobban elhelyezhessük magát a katekézist.

A beavatás szertartása húsvét vigíliáján kezdődött az apertio szertartásával. A katekumenek még nincsenek a keresztelő kápolnában. A püspök megérinti a keresztelendő fülét és orrát, megismételve Jézus szavait: „Epheta, nyílj meg!“ (Mk 7,34). Ambrusnál itt nincs szó se nyálról, se sóról. (M 3, S 1,2). Az apertio után lépnek a katekumenek a keresztelő kápolnába (S I, 4; M 4). Egy pap vagy diakónus olajjal megkeni a jelöltet (S I, 5), miként a harcosokat szokták a küzdelem előtt, hogy szembenézhessenek az ellenséggel; itt a Sátán az ellenség (M 7). Ezután következik az abrenuntiatio: „Ellene mondasz-e az ördögnek (diabolo, ritka a latin rituálékban) és cselekedeteinek?“ (S 1,5; M 5). Ezt követi a keresztvíz megáldása (S II, 14; M 8). Két része volt: ördögűzés a víz felett, majd egy könyörgés a víz megszenteléséért és a Szentháromság jelenlétéért (S 1,18). A püspök megmagyarázza ezt a megáldást. Következik a hitvallás és a keresztelés. A jelölt lemegy a medenoébe, ahol a püspök, pap és diakónus várja (S 11,16). Három kérdést tesznek fel a jelöltnek: „Credis in deum patrem omnipotentem? Credis in dominum nostrum Jesum Christum et in crucem eius? Credis et in spiritum sanctum?“ És minden válasz (credo) után a jelöltet alámerítik („megkeresztelik“) (S II, 20; M 28). Érdekes sajátosság a második kérdésnél Krisztus keresztjének említése. - A keresztség után a püspök megkeni olajjal az újonnan megkereszteltet: „Deus pater omnipotens qui te regeneravit ex aqua et spiritu sancto concessitque tibi peccata tua ipse te unguet in vitám aeternam“ (S II, 24). A megkenést követi Jn 13 felolvasása (S III, 4; M 31), majd a püspök megkezdi az újonnan megkereszteltek lábának mo87