Szolgálat 50. (1981)

Őrsy László: Egység és különféleség a keresztény közösségben

emberi személyeket. A Lélek rejtett jelenlétéből is felfogunk valamit. A színpad mérhetetlen: de ha reá tekintünk, sokkal többet tanulhatunk, mint szoros logikai okoskodással.

Isten belép az emberi történelem színpadára

Zsidók és keresztények egyaránt hiszik, hogy Isten valamiképpen belépett az emberi történelem színpadára. Az, Aki Van, nem magányos, teremtett világától elszakadt lény. Nagyon is érdekli gyermekeinek élete. A zsidó hagyományban azonban mindenkor bizonyos távolságban marad attól, ami korlátolt, teremtett valóság. Amikor közli magát emberi lényekkel, dicsőségébe rejtőzik. A keresztény hagyományban nem ragaszkodik erőszakosan istenségéhez, hanem magára veszi alacsony állapotunkat, és emberré lesz. Mi ehhez az utóbbi hagyományhoz tartozunk. Mi a megtestesülést és mindazt, ami belőle következik — Jézus születését, szolgálatát, halálát és feltámadását — úgy tekintjük, mint Isten tetteit az emberi történelemben. Igaz, hisszük a zsidókkal együtt, hogy Isten szólt a próféták szavával. De azt is valljuk, hogy elküldte Fiát, hogy beszéljen az Ország titkairól és az oda vezető útról.

Isten cselekedett és beszélt az emberi történelemben. Egyedülálló és abszolút tény, soha többé ki nem törölhető. Itt van minden egység nyilvánvaló forrása.

Különbséget kell azonban tennünk a cselekvő és a hozzánk szóló Isten között. Cselekedetei, amilyenek megtestesülése, halála és feltámadása, nincsenek emberi nyelvhez kötve. Előttünk állnak, egyetlen, oszthatatlan, változhatat- lan voltukban, nem számít, hány nyelv próbálja kifejezni őket. Amikor viszont szólt az Isten, akár prófétái, akár Fia által, beszéde az emberi nyelv bizonyos mértékben viszonylagos világának vált a részévé, ahol minden kifejezés, minden mondat a kulturális és történelmi körülmények által meghatározott összefüggésbe illeszkedik.

Minden nemzedék keresztényei visszatérnek Isten tetteihez, hogy szemléljék, ami történt, és Isten szavaihoz, hogy hallgassanak arra, amit mondott.

Az emberek felelnek

Nincs másképpen kinyilatkoztatás, csak ha vannak személyek, akik hallják és látják. Valóban, a történelem színpadán ott vannak az emberi személyek, akiket Isten hatalmas tettei megragadnak és akiknek beszéde szól. De az ember sokrétű teremtmény; és itt érünk a különbözőség gyökeréhez.

Az ember isteni szikrát hord magában. Mindent megértő ismeretre vágyakozik. Minden jót birtokolni szeretne. De sokféleképpen határolt világban él, és meg kell maradnia szűk birodalmában. így amikor rácsodálkozik Isten működésére, olyan jeleken át kell ezt fölfedeznie, amelyek érzékein keresztül érnek el hozzá. Amikor hallja Isten szavát, ki kell kutatnia az értelmét. Bizonyos időbe telik, míg valamennyire világosan ki tudja bontani, mi történt, mit közölt vele. Ez a küzdelem rendszerint megelőzi a megadás aktusát annak a titok79