Szolgálat 50. (1981)
Őrsy László: Egység és különféleség a keresztény közösségben
Egység és különféleség a keresztény történelemben Ha újraolvassuk például a Niceai Hitvallást (első formáját 325-ben írták), különösebb vizsgálat nélkül látjuk, hogy a szöveg nagyrésze történet. Elmondja, mit tett Isten a népéért. Isten megteremtette az eget és a földet. Isten Fia lejött a mennyből; a Szentlélek által testet öltött Szűz Mária méhében, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették. Meghalt és eltemették. Harmadnapon feltámadott halottaiból, és fölment a mennybe. És így tovább. Amit Isten egykor tett, az tovább él a keresztények emlékezetében. Amit Isten tett, az abszolút tény. Ilyen tényben nincs helye semmiféle egység—különféleség viszonynak. Isten teremtetlen Fia vagy megszületett egy asszonytól történelmünk keretein belül, vagy nem. Vagy meghalt és feltámadt halottaiból, vagy nem. A tények egyediek, fennállnak örökre. Maga Isten sem változtathatja meg őket. Továbbá Istennek az emberi történelembe való beavatkozása nem szorítkozik a múlt eseményeire. Mi keresztények hisszük, hogy Krisztus Lelke a jelenben is fenntartja az Egyházat és működik benne, különösen a szentségek által. Életet ad. Táplálja az élőket. Gyógyítja a betegeket. Sokféleképpen támogatja és erősíti a közösséget. A Lélek e cselekedetei is valamiképpen abszolútok. Egyediségükben maradandók. Ha egyszer megtörténtek, maga Isten sem tudja megváltoztatni őket. Már most Istennek minden cselekedete a múltban vagy a jelenben emberek közt történt, illetőleg történik. „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért“ jött el. Akik hittek benne, azok csodálják hatalmas tetteit. Pontosan itt, az emberek válaszában találjuk meg a különféleség forrását. Emberi személyek értik meg Isten tetteit, mondják el működésének történetét, — különféle módon. Minthogy senki sem tud egyetlen pillantással behatolni e titokzatos történések mélyeibe, sokféleképpen lehet őket tudomásul venni, megérteni és elbeszélni. így például Jézusnak egyetlen élettörténete volt, de az evangélisták négyen voltak, s mindegyikük másképpen mondta el. Tehát már a keresztény történelem kezdetén megtaláljuk az egységet és a különféleséget. Az ismeret forrása egy volt, de az emberek sokféleképpen fogadták be. Mint ahogy a fényforrás: a nap ugyanaz, de sugarai miriádnyi különféle módon verődnek vissza az elért tárgyakról. Erre a szempontra irányítjuk most figyelmünket, és pontosabban így fogalmazzuk meg: az Egyházban tapasztalható különféleség az embereknek Isten kinyilatkoztatására adott válaszából fakad. Tudjuk, hogy ez nem az egyetlen magyarázata a dolognak, egész biztosan nem. De jelentős szempontja. Azonkívül elég jól meggondolható ezen a kis elmélkedésen belül. Egység és különféleség a mai Egyházban A mai Egyházban talán legszembetűnőbb példája az egységnek és külön- féleségnek a keleti és a nyugati egyház különböző felfogása a keresztény misztériumokról. A keleti egyház folytatja a korai századok egyházatyáinak mód77