Szolgálat 50. (1981)

Őrsy László: Egység és különféleség a keresztény közösségben

nemzedékek felmutattak, történelmük szerves egységet is árul el. Ezt a folytonosságot a mustármagról szóló példabeszédében előre megjósolta Az, akit mindenkor tanítójuknak vallottak: a kicsiny, jelentéktelen magban benne rejlik a képesség, hogy nagy fává növekedjék. Kicsiny csoportok nagy Egyházzá nőttek. Nem számít, milyen különfélék voltak a történelem során: egységüket nem veszítették el.

A keresztény egyházban van különféleség és van egység. Ez tény. És ez a tény meggondolásaink kiinduló pontja.

Próbáljuk megérteni a tényeket

Mi egyszerű halandók nem emelkedhetünk tér és idő korlátái fölé. De még így is észrevehetjük az imént leszögezett tényt. Vannak, akik ebben szép összhangot találnak; vannak, akik bajt okozó zavaró tényezőt látnak.

Igen, ez a probléma: Ismerjük a tényt, de hogyan értsük és magyarázzuk? Kérdések vetődnek föl. Csakugyan engedjük-e meg a különféleséget? Igazán sürgessük-e az egységet?

De még ha el is fogadjuk, hogy mind a kettő szükséges, különféleség is, egység is, élő összhangba fűződve, akkor is megmarad a kérdés: mennyi különféleség egészséges a testnek, illetőleg mekkora egység növeli a tagok életét? A bölcsesség abban áll, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a kettő között. De hogyan?

Fontos megválaszolnunk ezt a kérdést, mert meg kell bírálnunk az egyház jelenlegi életmegnyilvánulásait. A bölcsesség igénye szerint egyeseket korlátozni, másokat erősíteni kell.

Ezenfelül a jövő számára is terveznünk kell. El kell döntenünk, hogyan hozzuk létre ezt a helyes egyensúlyt. Például, mint jól tudjuk, az egyházjog felülvizsgálat alatt áll, következésképpen az Egyház egész szervezeti felépítése reform elé néz. Hogyan lehet hát okosan megalkotni egy olyan jogrendszert, amely segíti a közösségeket életük kibontakoztatásában, és nem nyűgözi őket mozdulatlan egyformaságba?

Van egy még nagyobb, minden kor számára jelentős kérdés is: hogyan kezeljük a különféle teológiákat? Milyen messze mehet valaki Isten szavának különböző magyarázatában anélkül, hogy megbontaná a közösség belső egységét?

Jogos kérdések ezek. Általuk a hit megismerésére és megértésére törekszünk. Igaz ismeretből helyes cselekvés következik.

Mindezekre a kérdésekre nem lehet egy rövid tanulmányon belül felelni. De egy kis cikkben is lehet valamennyire behatolni az egység és különféleség témájának megértésébe. Ez a szándékunk.

Központi tárgyunk a találkozás Isten kinyilatkoztatása és annak emberi befogadása között. Az egység forrása Isten cselekvésében van. A különféleségé az emberi személyek válaszaiban.

Tegyük most félre, legalábbis egyelőre, az elméletet, és összpontosítsuk figyelmünket ismét, ezúttal már határozottabban, két példára.

76