Szolgálat 50. (1981)
Őrsy László: Egység és különféleség a keresztény közösségben
Örsy László (Washington) AZ EGYSÉGES ÉS SOKFÉLE KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG Tanulmányunk témája: egység és különféleség a keresztény közösségben. Helyesebben inkább elmélkedésről, mint tanulmányról van szó. Célja nem any- nyira a fogalmi tisztázás, inkább a nagyobb érzékenység fölkeltése az iránt, mennyire meg kell őriznünk az egységet, s ugyanakkor mennyire tisztelnünk kell a különbözőséget. E fogékonyság jó megalapozásához szükséges, hogy alapjaiban értsük meg, miről van szó. Vissza kell térnünk ahhoz a gazdag egyszerűséghez, amelyből az igazi sokféleség származik. Az egység és a különféleség: tények Ha megadatnék valakinek, hogy fölemelkedjék a közönséges halandók közül, és végigtekintse a föld felszínét s rajta mindenfelé a keresztények gyülekezeteit, észrevenné, mennyire különbözik egyik csoport a másiktól. Nemcsak hogy más-más nyelvűek, fajúak és színűek, hanem istentiszteletük módja is különböző, és különféle szervezeti mintákat követnek. Közelebbi megfigyelés azt is nyilvánvalóvá tenné, hogy a különböző csoportok a keresztény élet más és más oldalát hangsúlyozzák, nagy változatossággal értelmezve és élve meg keresztény elkötelezettségüket. A keleti keresztények istentisztelete nem ugyanaz, mint nyugati testvéreiké. Az afrikaiak vallásos összejövetelei másképpen folynak le, mint az európaiaké. Dél-Amerika egyházait a keresztény tanítás más oldalai foglalkoztatják, mint a lengyelekét. De azért minden ilyen különbségen túl múlhatatlanul észrevenné a megfigyelő, hogy valami szoros kötelék tartja össze és teszi eggyé mindannyiukat. Imáik ugyanahhoz az Istenhez szállnak, és ugyanabból a hitből fakadnak: hisznek az ő hatalmas tetteiben az emberi történelem során. Továbbá a helyi egyházak maguk között is egységet alkotnak, amelyben a római egyház kiemelkedő helyet foglal el. Különbségek és egység jellemzi a keresztény közösségek életét. Ha megadatnék valakinek, hogy kiemelkedjék az idő szűk keretéből, és áttekintse a keresztény egyházak történetét, egyik korból a másikba haladva még nagyobb különbözőséget venne észre életükben. Látná, hogy a keresztény kor kezdetén egyes közösségek a zsidóság adott társadalmi és vallási szerkezetén belül létrejött buzgó gyülekezetek voltak, mások viszont a megtért pogányok önálló csoportjaiként indultak. A más és más helyen született gyülekezetek összefűző köteléke néha csak egy vándor apostol volt, akinek megérkezését sohasem lehetett biztosan kiszámítani. De mind egy szívvel, egy lélekkel hitték, hogy Jézus feltámadt halottaiból, és Úr mindörökké. Istentiszteletük mindenhol egyszerű volt. Középpontja a megemlékezés Uruk eljöveteléről, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról, rituális vacsora formájában. Ebből a szerény kezdetből egy gazdag szervezet fejlődött ki, és lassan létrejött a világegyház, amit ma ismerünk. De a különbségek ellenére, amit az egymást követő keresztény 75
