Szolgálat 50. (1981)

Nemeshegyi Péter: Élet a Szentháromságból

mint az Atya, Fiú és Szentlélek közössége, ezért azok, akik ebbe a közösségbe léptek, élnek, Istenből, Istennel, Istenért.

Az isteni élet tehát körforgásban halad. Először magában a Szentháromságban: az Atyától a Fiúhoz, a Fiútói a Szentleiken át az Atyához. Azután tovább halad a körforgás, most már magával ragadva a világot. „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldötte Fiát, hogy Isten fiaivá lehessünk. Mivel Isten fiai vagyunk, a Fiú Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!“ (Ga! 4,4-6). Ez a kiáradás. És a visszatérés: „Krisztus Jézus révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához“ (Ef 2,18).

A Szentháromságból élni nem más, mint beleállni ebbe a körforgásba. Hálás hittel elfogadni és viszonozni az Isten keresztre feszített szeretetét, szeretni az Atyát és Fiút azzal a tűzzel, amelyet a Szentlélek jelenléte gyújt meg szívünkben. De ez a szeretet nemcsak a Szentháromság felé irányul, hanem átöleli az egész világot. Jól mondja Nagy Szent Leó pápa: „Isten meggyújtja lelkünk mécsesét szeretetének lángjával, hogy ne csak ót szeressük, hanem mindazt, amit ő szeret.“ Jól mondja a 2. Vatikáni Zsinat: „Az Úr Jézus minden embernek elküldte a Szentlelket, hogy bensejükben arra mozdítsa őket, hogy szeressék az Istent teljes szívükből, teljes lelkűkből, teljes elméjükből és minden erejükből (Mk 12,30), és szeressék egymást, úgy, ahogy Krisztus szerette őket (Jn 13,34; 15,12)“ (Lumen gentium 40). „A Krisztus által megváltott és a Szentlélek által újjáteremtett embereknek szabad, sőt kell is szeretniük az Isten teremtményeit“ (Gaudium et spes 37).

Élet a Szentháromságból. Igyekeztünk behatolni ennek az életnek titkába. De talán minden fejtegetésnél jobban megértjük ezt az életet, ha rátekintünk egy olyan emberre, aki Krisztus követésében élte ezt a csodát. A születésének 800 éves jubileuma elé néző Assisi Szent Ferencre gondolok. Ott járt ő, mezítláb, egy szál rongyos csuhában, Umbria dombjain. Madaraknak prédikált, nappal, holddal, tűzzel, vízzel barátkozott. Átölelte a leprásokat, rámosolygott a szegényekre. Semmije sincs, és ezért minden az övé. Testén ott sajog és piros- lik Jézus öt sebhelye, örömmel várt barátja, „húgocskája“ a testi halál. Jézus nyomán járni, az evangélium szerint élni: ez minden vágya. Ahol csak megjelent, az emberek szívében öröm fakadt és remény, szeretet és béke. És az ő lángja még most is ég. Szent Ferenc követője, ferences barát volt Boldog Maximilian Kolbe, aki az auschwitzi pokolban vállalta magára szerétéiből egy másik fogoly halálítéletét. Meghalt éhen, magányosan, a hideg zárkában; de holtan is él, mert Jézushoz hasonult a halálban, hogy eljusson a feltámadásra (Fii 3,11). Nem lehetünk mindnyájan Szent Ferencek, Boldog Maximiliánok. De mi is élhetjük a „caritas“-t. Mert bennünk él és szeret az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

74