Szolgálat 50. (1981)
Nemeshegyi Péter: Élet a Szentháromságból
„Ahhoz, hogy ,caritas‘ lehessen az ,amor', más személyekre kell irányulnia. ‘ Innen kiindulva gondolkodik tovább az Isten életéről: „Istenben minden jóság végtelen teljessége van, hiszen tökéletes. Ámde a legnagyobb jóság a ,caritas‘. Ezért Istenben végtelen és örök ,caritas‘-nak kell lennie. Ámde ,caritas‘ csak ott létezhetik, ahol több személy létezik. Ezért létezik az örök Istenben két személy: az Atya és a Fiú.“ Az Atya végtelenül szereti Fiát, aki tőle származik, mint örök isteni Ige. A Fiú az, akit végtelenül szeret az Atya, és aki ezt a szeretetet örökké viszonozza. Az Atya és Fiú kölcsönös szeretete az Isten élete és boldogsága. Nem két Isten az Atya és a Fiú, mert az Atya végtelen isteni létének teljes önátadásával „szüli“ Fiát. Kettőjük léte egy, és mégis ketten vannak: két egymást szerető személy. Az Atya és Fiú kölcsönös szeretete nem két szeretet, hanem egy közös szeretet. Ezt a szeretetet hívjuk Szentiéleknek. Ö a harmadik „személy“, mert sem nem az Atya, sem nem a Fiú, hanem kettejük köteléke. Az Isten egysége tehát nem egy magányos személy zártsága, hanem egymásnak megnyíló, egymásba áradó két személy (Atya és Fiú) tökéletes létegysége, amelynek köteléke a harmadik személy, kettejük közös szeretete, a Szentlélek. Mert ilyen szeretetközösség az Isten, azért nem volt szüksége a világra, hogy boldog legyen. De épp azért, mert ilyen szeretetközösség az Isten, akarta, hogy legyen teremtmények sokasága, akik részesülnek életében, szeretetében, boldogságában. Gyönyörűen fejezi ki Dante a teremtésnek ezt a csodáját: „Új szeretetvirágokat hajtott az örök Szeretet.“ Az isteni élet körforgása A világ teremtése még nem volt elég Isten szeretetének. Ö maga lépett be a teremtett világba, hogy olyan szeretetet valósítson meg, amelynél nagyobbat képzelni sem lehet. Az isteni szeretetnek ez a csodája a Fiúisten megtestesülése. Az Isten megtestesülésének feltétele a Szentháromság. Csak az az isteni személy lehet teremtménnyé, emberré, amelyik Isten-létében egy másik személytől származik, és hozzá fordul vissza. Csak az ilyen isteni személy, vagyis csak a Fiú esetében állíthatjuk, hogy embersége nem önkényesen felöltött köntös, hanem létének kifejezése, tolmácsolása. „Az Atyától az Atyához“ — ez a Fiú isteni léte. „Az Atyától az Atyához“ — ez Jézus emberi életének, halálának, feltámadásának összfoglalata. így lesz a Fiú „sok testvér elsőszülöttévé“. így lesz ő vándoroknak út, a testnek fő, a szőlővesszőknek szőlőtő, a nyájnak pásztor, a menyasszonynak vőlegény, az éhezőnek étel, a szomjazónak ital: az egyetlen „Fiú“, akiben az emberek „istenfiaknak“ születnek, és vele együtt az Atyaistenhez fordulnak. A Szentlélek pedig az az isteni szeretetkapocs, amellyel az Atya szereti Fiát és bennünket, amellyel a Fiú szereti az Atyát és bennünket, amellyel mi szeretjük az Atyát, a Fiút és egymást. Mivel pedig az Isten élete és léte nem más, 73
