Szolgálat 50. (1981)

Mihályi Gilbert: A hivő szerepe a homília hatékonyságának előmozdításában

példának egy kereket, amelynek sok küllője van. Minél messzebb van egy küllő adott pontja a tengelytől, annál messzebb van a többi küllőtől is; ahogy közeledik a küllő a tengelyhez, úgy közeledik a többi küllőhöz is, míg a tengelyben minden küllő egy lesz. Ha közelebb vagyunk Istenhez, közelebb vagyunk egymáshoz is. Istenben való otthonra találásunk feltétele, hogy testvéreinkkel is egyek legyünk. Ezért írja Szent János: „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik“ (1Jn 4,12), míg „aki azt állítja: .Szeretem az Istent', de felebarátját gyűlöli, az hazug“ (1 Jn 4,20).

Krisztus otthont adott nekünk Istenben. De megszűntünk-e ezáltal vándorok lenni? Nem. Vándorok vagyunk most is. De hogyan lehetünk egyszerre vándorok és otthonra találtak? Ez éppen a keresztény életforma sajátja, hogy mindig ellentétek feszültségében valósul meg. Szent Pál egy helyen egész litániára való ellentét-sorozatot állít elénk, mint amit az első keresztények a maguk egzisztenciájában megéltek. így ír:

vagyunk „mint ismeretlenek, mégis jól ismertek,

mint akiket halálra szántak, de mégis élnek,

mint megkínzottak, de belé nem haltak,

mint szomorúak, mégis mindig vidámak,

mint szűkölkedők, mégis sokakat gazdagítok,

mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan"

(2Kor 6,9-10).

Ehhez a sorozathoz nyugodtan hozzátehetünk még egy láncszemet: mint akik vándorok a földön, de otthonra találtak Istenben.

Mihályi Gilbert (Chicago)

A HIVŐ SZEREPE A HOMÍLIA HATÉKONYSÁGÁNAK ELŐMOZDÍTÁSÁBAN

Sok hivő úgy gondolja, hogy a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja befejeződött. Igaz ugyan, hogy az Egyház liturgikus életének szabályait elkészítették és a liturgikus könyveket kinyomatták, de ez önmagában egyáltalán nem jelenti azt, hogy a liturgikus megújulás megtörtént. Ez igazában csak most kezdődik, ahogy a technikai reform befejeződött. Most vagyunk benne a megvalósítás folyamatában, és hátra van a finomítás és az elmélyítés mint állandó feladat.

Az egyik liturgikus cselekmény, amely sok figyelmet és gondot követel, a homília. A homília megújult, része a liturgiának, és az az érzésünk, hogy a legtöbb esetben még nem fejti ki azt a hatást, amit vártak tőle. Itt az Egyesült Államokban sok kifogás és panasz hangzik el ellene. Az egyik hivő azért kritizálja, mert hosszú, a másik meg azért, mert rövid. Van olyan, akinek túl magas, „beszél a fejünk felett“, míg azt is lehet hallani, hogy üres, „nem mond semmit“. Vannak hívők, akik az elvont hit prédikálását kívánják papjaiktól, míg

57