Szolgálat 50. (1981)

Bevezetés

Hármótok közül kettőt papjának hívott meg Isten, öcséddel együtt a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban tanultál. 1932—37 között voltál ott, s tanáraid, de elsősorban spirituálisod, P. Hunya Dániel részéről életre szóló hatásokat vittél magaddal. Utolsó cikkedben, múlt karácsonyi számunkban Te magad emlékeztél erre. Akkor még nem sejthetted, mennyire nyomába fogsz lépni lelkivezetődnek. Egy kiemelkedő helyen működő paptestvér írta halálod után: „A maga módján spirituálisa volt a külföldön élő magyaroknak; ,lelkiséget' köszönünk neki magyar nyelven a szó legjobb értelmében, amivel sokat adott papoknak és világiaknak, s ugyanakkor összefűző kötelék volt a hazával és az ottani papokkal.“

1937. máj. 2-án szentelt pappá Glattfelder püspök, 6-án mutattad be szülővárosodban első szentmisédet. Hogy milyen lelkülettel, arra talán a 40 éves jubileum emlékképének felirata világít vissza: „Testvérek, kérem imáitokat értünk papokért, hogy tudjunk értetek dolgozni, és azok legyünk, akikre nektek szükségetek van“ (Sík Sándor). Meg végrendeleted kezdő mondata: „A jó Istennek teljes szívből köszönöm papi hivatásomat, és azt, hogy ebben mindhalálig megtartott.“

Káplánként Orosházára küldtek. Azután a váradi Szent József fiúotthon prefektusaként működtél. A lány gimnáziumban hittant tanítottál. De jött a második világháború, s Te tábori lelkész lettél. 1942-től három évig voltál katonáiddal a fronton. Megmaradt püspököd lelkes dicsérete, hogy „van szeme is, szíve is, lelke is, kurázsija is!“ Hogy „szavalni, sőt nótázni is!“ tanítod a rád bízottakat, és hogy még lázasan is gondjukat viseled. Aztán előkerült a fiókból egy füzetke, szűkszavú tábori napló a vérzivatar utolsó hónapjainak eseményeivel: „1944. júl. 20-án indulok Békéscsabáról Budapesten át a K. 108 tábori szám alá. A szervezésem alatt álló sárkadkeresztúri egyházközségtől búcsút veszek. Két hét múlva kész lenne az új kápolna — ezt már nem láthatom, mennem kell. Híveim egyelőre pap nélkül maradnak. Budapesten tudom meg, hogy rendeltetésem helye Kőrösmező 19. tábori kórház. Budapestre este 7 órakor érkezem meg. Egy óra múlva indul vonatom a hadműveleti területre. Telefonálok bátyámnak. Még ki tud jönni az állomásra, s egy negyedórát beszélgethetünk.“ — Fő munkád beteglátogatások és temetések; de közben „a vincés nővérekkel megbeszélem, hogy farsang vasárnapján hogyan szerezhetnénk betegeinknek egy kis örömet. Kórteremről kórteremre előadják vidám darabjaikat, süteményt, bort, befőttet osztanak ki a sebesültek között.“ És jársz, egyre jársz az emberek után. „Vidékre akarok indulni. A nagy hófúvás miatt nem sikerül csak néhány kilométerre jutni. Vissza kell fordulni.“ — „ölbőre megyek. Nagyobb részt gyalog teszem meg az utat.“

Egy-egy feljegyzésen át telkedbe látunk: „Weibl Lipót őrvezető meghal. Tüdőgyulladásban. Felesége mellette. Igazán szép halál. Isten aka4