Szolgálat 50. (1981)

Tóth József: Próbáljunk mindennap keresztények lenni!

ténység, sem „ideiglenes kereszténység“, konjunktúrakereszténység nem egyeztethető össze odaadásunk teljességével. Jézus rendelkezésre bocsátotta magát, „hogy használják és elhasználják, minden biztosítás nélkül arra az esetre, ha valami balul sikerül“ (Urs v. Balthasar).

5) Az élet szolgája

„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen“ (Jn 10,10). „Őbenne élet volt, s ez az élet volt az emberek világossága“ (Jn 1,4). Jézus célja az élet előmozdítása volt: azért jött, hogy legyőzze az emberi életben sokféleképpen uralkodó halált. És teszi ezt végső soron életének árán. Halálából élet, világosság, remény fakad nekünk. „Legyőzte halállal a halált, És a sírban lévőknek Életet ajándékozott“ (Damaszkuszi Szt. János húsvéti kánona). Ezért áll a keresztény is mindenkor az élet, a több élet pártján.

6) Communio: együtt Krisztussal — egymással

A keresztény élet: részesedés Krisztusban, az Élet Kenyerében (itt még nem az Eukarisztiáról van szó!) — és részesítés Krisztusban. Adásnak és kapásnak, megajándékozottságnak és ajándékozásnak állandóan váltakozó ritmusa. Ő a kimeríthetetlen forrás, amelyből mindig meríthetek, magamnak, másoknak. Mert Isten úgy akarta, hogy Országa sem a lelkekben, sem a világban ne épülhessen meg szabadakaratú teremtményeinek közreműködése nélkül. „Az Istennek emberekre van szüksége“ - volt egy nagysikerű francia regény és film címe. Ha nem használom fel a kegyelmet arra, hogy mindig inkább önmagámmá legyek (azzá a magammá, akivé Isten örök terve szerint lennem kell), ha nem bontakoztatom ki minden rendelkezésre álló eszközzel keresztény emberségemet, akkor egyben megtagadom azt, hogy másoknak, másokért élhessek, önmagámon át nekik is közvetítsem a kegyelmet.

Ili. Nélkülözhetetlen a találkozás

Az ember önmagában nem képes Krisztus követésére. Nem tud saját erejéből az imént jelzett keresztény eívek szerint élni. Hiába határozza el, hogy megvalósítja őket: elméleti síkon ez lehetetlen. Krisztus követése csakis a Jézussal való találkozásokból, a vele való érintkezésből, sőt viszonylag állandó élet- közösségből fakadhat. A találkozás alkalmai:

1) Ima. Rendelkezésünkre áll az ima egész skálája, kezdve a kérő imádságtól (amelyre maga Jézus adott utolérhetetlen mintát a Miatyánkban) egészen a dicsőítésig és a szavak nélküli imádásig. Ez összeköt, összekapcsol, egységbe forraszt Istennel. Elveszi az aggodalmat, képessé tesz az önátadásra, önmagunk elengedésére a bizalom lelkületével.

2) Szent írás. Olvashatjuk egyedül, vagy még jobb, ha közösen. A lényeg mindenképpen az, hogy

— elmélkedve belemélyedjünk a szövegbe,

— a ránk vonatkozó figyelmeztetéseket komolyan vegyük,

— ne térjünk ki a tisztulás és bűnbánat elől,

— amit beláttunk, tegyük is meg.

103