Szolgálat 50. (1981)
Tóth József: Próbáljunk mindennap keresztények lenni!
3) Szentmise. Az Eukarisztia ünneplésekor „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg es nem jössz.“ Hagyjuk ez Élet áramával sodortatni magunkat. 4) A bűn megbánása Isten iránti szeretetből és a kiengesztelődés szentségéhez való jarulás. 5) Az egyházközség. Jézus jelen van Egyházában, amely „Krisztus szentsége“ (Zsinat), és számomra legközelebb, legfoghatóbban egyházközségemben ölt alakot. 6) A testvér, különösen a szegények és szenvedők. Jézus mindegyikükkel azonosítja magát. („Nekem tettétek“ Mt 25,40; „miért üldözöl engem?“ Csel 9,5.) 7) Saját magamban. Jézus bennem lakik, és én Őbenne. Megnyílás a Szentiéleknek. IV. Kereszténynek lenni: küldetés Ezt a találkozást másokban elősegíteni: megbízatás, küldetés számomra. Krisztus bennem, rajtam keresztül jelen van a világban, lehetővé teszem, hogy találkozzanak vele. Ez volt az első időkben a kereszténység terjedésének fő titka. „Az ókori római birodalomban a kereszténység nem annyira hivatásos hithirdetők prédikációjával vonzotta magához az embereket, hanem inkább az egyszerű keresztény hívők életének példájával. A velük való érintkezés volt az oka annak, hogy a keresztény hit futótűzként terjedt.“ (Nemeshegyi Péter: Mi a kereszténység? 43.) Mindenekelőtt lényeges ez abban a szűkebb és tágabb közösségben, amelyben élek. Csak akkor vagyok keresztény, ha hitelesen képviselem a kereszténységet. V. Mindennap Krisztus mindenkor van es itt van, állandóan kapom ajándékait. Tehát az én feleletem is mindennap megújul. A kereszténység nem egyszersmindenkorra szóló állapot, hanem mindig itt és most, a jelen pillanatra szóló és abban megvalósuló feladat. Tehát igazából senki sem mondhatja el magáról, hogy ő „már“ keresztény. Az ember nem keresztény, hanem azzá válik. Nem anyakönyvi kivonattal, az egyházi adó nyugtájával vagy valahová adott aláírásával, hanem Krisztus felé tartó állandó, fáradhatatlan igyekezetével, a szeretetből való élettel. Záradékul még egy megjegyzés: Kereszténnyé lenni: próbálkozás. Nem telik több tőlünk. A célkitűzés magas, erőnk törékeny és csekély. De igyekezni, próbálkozni tudunk. A többi a kegyelem dolga, amit Isten nem tagad meg attól, aki megteszi a magáét. Kedves Olvasóinknak hálásan köszönjük a Marosi Atya halála alkalmából küldött részvétnyilatkozatokat, az érte és értünk mondott imákat! 104
