Szolgálat 50. (1981)

Tóth József: Próbáljunk mindennap keresztények lenni!

jobban látjuk magunkat. A lelkiélet paradox jelenségekkel van tele, és az egymáshoz kapcsolódó, egymásban élő egyéniségek lelkei között az áramindukcióhoz hasonló tünemények játszódnak le, melyekkel önmagunkba és egymásba több energiát, tevékenységet, több szeretetet, több életet árasztanak. Ezt a közösséget nem szavak hordozzák, ez az egység más tengelyeken jár és az ismeretlen, titokzatos lelki affinitások (rokonságok) tartományából való ... Milyen jótékony, milyen boldogító az, lelkekkel, kik fönséges mértékükben, belső harmóniájukban, Istenben áttisztult mivoltunkban felettünk állanak, ilyen mélységes kapcsolatba jutni, belső világunkat nekik szeretettel kiszolgáltatni és irányításukat elfogadni. A lélek mintha bennük mindig bensőbben önmagára, önmagában Istenre lelne, s a természetfölötti értékek e folyamatos kicserélődéseiben a tisztulásnak határtalan útjára lép. (Élő vizek forrása)

Krisztus követése mindenekelőtt: boldog kivirágzás Jézus, az Istenember páratlan személyiségének közösségében.

2) Csak másodsorban erkölcsi és jellembeli feladat, nekifeszülés, igyekezet; de az is. A Názáreti Jézus bűvöletéből adódik bennünk a szabad döntés, hogy életünket Jézus szellemében, vagyis ugyanolyan elvek szerint rendezzük be. Ezért Jézus követésének legrövidebb formulája az az ősrégi szabály, amit Charles de Foucauld ismételt egyre: „Tégy úgy, mint Ö tenne.“ Hogyan járna el Jézus? Az evangéliumok világosan elénk tárják az ő „stílusát“. Arról van itt szó, mi tetteinek irányítója, belső formáló ereje. Ez a sajátosan keresztény, azaz krisztusi.

II. A sajátos Krisztus-hasonlóság gyújtópontjai

Krisztusnak az a „képe“, amelyet az evangélisták részletesen leírnak: az „Ecce homo“. Szent Pál így fogalmazza meg az apostoli igehirdetés lényegét: „Mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük“ (1Kor 1,23). Jézus életének iránya a kereszt. Szenvednie „kellett“ (Lk 24,26). Életének nagy vezérvonalai itt válnak leginkább foghatóvá. Kíséreljünk meg néhány ilyen vezérvonalat, vezérelvet kiemelni.

1) „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket“ (Jn 13,34)

Az alapelv: tégy úgy, mint Jézus, elsősorban ezt jelenti, innen forrásozik. Jézus így folytatja: „Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt“ (Jn 13,35).

Ez a szeretet feltétel nélküli. Jézus nemcsak azokat szereti, akik őt szeretik. Szeret, és nem kérdezi: megértik-e vagy elutasítják, hozsannáznak neki, vagy kiűzik a városból, kitaszítják az élők földjéről. Feloldhatatlan hűséggel kapcsolódott hozzánk.

Ez a szeretet nem külsős égés. Nem az emberek tekintélye vagy megjelenése szerint igazodik. Ha „válogat“, akkor úgy, hogy elsősorban az élet peremére szorultak, a szegények, a megvetettek, az „elveszett bárányok“ felé fordul, őket karolja fel, nekik készít otthont.

Ez a szeretet mindenestül másért él. Jézus tété megszabadult az önzés, az önmagába bonyolódás minden bilincsétől. Az Atyáért él, értünk, értem. „Értünk keresztre feszítették“ — imádkozzuk a Hiszekegyben. És Pál: „Szeretett engem, és önmagát adta értem“ (Gál 2,20).

101