Szolgálat 50. (1981)
Ther Péter: Teilhard Krisztusa
hatósan) fejezze ki magát, ezt írja: „Ebben a helyzetben nem látok más — nemes és építő — kiutat, mint hogy egy ,új niceai zsinat' teológusai tegyenek meg Krisztus emberi természetében egy új megkülönböztetést (sub-distinction), egy földi és egy kozmikus természet között. — Mit gondol erről?“ P. Henri de Lubac S. J. Teilhard e leveléhez írt 8. sz. jegyzetében ezt olvassuk: „Amint az első (később kiegészített) Nicea-i Zsinat meghatározta Krisztus viszonyát Istenhez, akképp ez az új Nicea-i zsinat meghatározhatná Krisztus viszonyát a Világmindenséghez, s ezáltal végre megadná teljes reliefjét Szent Pál állításainak, amelyek egyszerre krisztusiak és kozmikusak is“.'3 Mi csak szerényen azt kérdezzük, hogy egyes teológusaink nem tennék-e helyesebben, ha abba hagynák Teilhard lebecsülését, és Wildiers teológiai doktor e cikk elején említett ajánlatát tennék magukévá? Akkor valóban nem sze- gényítenék, hanem gazdagíthatnák a teológiát! IMÁDKOZZUNK és ÉLJÜNK KOZMIKUSÁN Teilhard megtanít bennünket erre, amikor így imádkozik: „Jézus Krisztus, jóságod és emberséged csakugyan vállán hordja a Világ minden félelmetes nagyságát. Ezért hát Benned valósul meg az a kifejezhetetlen szintézis, amelyet tapasztalatunk és eszünk sosem merészelt volna megalkotni, hogy imádása tárgyává tegye: az elemnek és a Teljességnek, az Egységnek és a Sokaságnak, a Szellemnek és az Anyagnak, a Végtelennek és a Személyesnek szintézise. S mert ez az összetettség leírhatatlan vonásokkal rajzolja meg Alakodat és aktivitásodat, kozmikus valóságokra vágyó szívem szenvedélyesen adja át magát Tenéked! Szeretlek Jézus! ... Szeretlek, Forrás, tevékeny és éltető Erőtér. Még a természetes Világ fejlődésének is Te vagy Végpontja és Kiútja. Központ vagy, amelyben minden találkozik, s amely mindenre kihat, hogy mindent magához vonzzon. Szeretlek, mert a Kegyelem, az Élet és az Anyag által az egész Teremtésben meghosszabbodik Tested és Lelked. Jézus, szelíd vagy, mint a Szív; heves izzású, mint Erő; hozzánk simulsz, mint az Élet. Beléd olvadhatok, általad kell uralnom mindent, s fölszabadítanom magamat. Szeretlek, mint valamiféle Mindenséget, mint azt a Világot, amely elbűvölt engem. S már látom, hogy embertestvéreim - még a hitetlenek is — Téged éreznek meg, s utánad kutatnak a nagy Kozmosz mágikus útjain. Jézus, központ vagy, Feléd tart minden. Ha lehet, hát készíts mindnyájunknak egy pirinyó helyet a választott és szent monádok között, akiket szorgalmas gonddal egyenkint emelsz ki a mostani káoszból, s ezáltal lassacskán Benned csoportosulva építik az új Föld egységét." Imája végén még hozzáteszi ezt is: „Kozmikus életet élni — ez annyit jelent, hogy áthat az a diadalmas tudat: a misztikus és kozmikus Krisztus testének vagyok egy atomja. Aki így él, az egyáltalán nem érzi azt sem tehernek, hogy rengeteg emésztő gond köti le — másokért. Élete egyre messzebbre tárul, és szíve mindig tárva-nyitva ... íme, ez az én szellemi végrendeletem“.'4 99
