Szolgálat 49. (1981)

Az egyház szava - A „Dives in misericordia“ enciklika (Franz Dander nyomán)

AZ EGYHÁZ SZAVA

A DIVES IN MISERICORDIA“ ENCIKLIKA

Kb. másfél évre a „Redemptor hominis" enciklika után, 1980 első adventi vasárnapján jelent meg a Szentatya második nagy körlevele. Elejétől végig ő maga írta lengyel nyelven, ebből készült a hivatalosnak számító latin fordítás, majd a modern nyelveken megjelent fordítások. Stílusa bensőséges és lendületes, nem egyszer költői erejű.

I. Mivel az enciklika igen terjedelmes (83 oldal, 8 fejezet), fontos, hogy mindenekelőtt alapgondolatairól legyen áttekintésünk. Ezt maga a pápa adja meg az elején. Első enciklikájában az emberről szóló igazságot tárta fel, amint ez teljességében megnyilvánul Jézus Krisztus alakjában. De Krisztusban egyúttal fölfedezzük a mennyei Atyát is (vö. Jn 14,9), elsősorban az ő könyörülő szere- tetét. Csak erre a titokra rányílva ismerjük fel az ember legmagasabb hivatását. (Az enciklikát bemutató P. Tucci diptichonhoz, nagy kétrészes festményhez hasonlította az egymást folytató és kiegészítő két körlevelet.) A kinyilatkoztatásban mindig egyszerre van szó Istenről és az emberről. A helyesen értelmezett antropocentrizmus és teocentrizmus a teológiában nem ellentétes, hanem ösz- szetartozik. Igaz, az ember a tudományos-technikai haladás mai szakaszában mindinkább „a világ urának“ érzi magát, és így az „irgalom" fogalmában rejlő rászorultság fölöslegesnek és elidegenítőnek látszik előtte. Az enciklika ezzel szemben rá akar mutatni, mennyire szüksége van éppen a mai világnak és embernek a könyörülő szeretetre.

II. A messiási üzenet. Jézus názáreti bemutatkozásából (Lk 4,18k) és a Jánosnak küldött üzenetből (7,22k) kiindulva a pápa megmutatja, hogy ő Isten szere- tetét nyilatkoztatta ki a teljes ember, de elsősorban a szegények és szenvedők iránt. Ezt nevezi a bibliai nyelv „irgalom“-nak. Tette ezt elsősorban életével és tetteivel, de igehirdetésében és erkölcsi követelésében is. Az irgalomról szóló messiási üzenetben tehát sajátos isteni-emberi kettősség rejlik.

III. Az irgalom az Ószövetségben. A fogalomnak hosszú és gazdag története van. Izrael nemcsak tudott az Úr irgalmáról, hanem történelme során számtalanszor meg is tapasztalta. Alapvető élmény itt az egyiptomi kivonulás és a pusztai tartózkodás. A próféták tanításában az irgalom az isteni szeretetnek a bűnt és a választott nép hűtlenségét legyőző ereje. De nemcsak Isten tulajdonsága, hanem az embernek vele való kapcsolatában is lényeges. Sokféle kifejezést találunk rá, de főleg a „hesed" (— Isten hűsége) és „rahamim“ (= anyai könyörülete) szavakat. A szent szerzők mintegy ellentétbe állítják Isten igazságosságával, azt mondják, hogy sok esetben „erőt vesz“ amazon, hatalmasabb, mélyebb nála. Valójában persze a kettő nem ellenkezik,* hanem az irgalom

51