Szolgálat 49. (1981)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Evilági élet - örök élet
szívével egyesülve szereti. Tudja Jézus, hogy ebben a világban a szép mezei virág ma virít ugyan, de holnap elszárad (Mt 6,30); tudja, hogy a vidáman csipogó veréb is egy napon holtan hull le az ágról (Mt 10,29); mélyen megrendülve fakad könnyekre barátjának, Lázárnak sírjánál (Jn 11,34); kiveri a hideg veríték, remeg és gyötrődik, amikor szembe kell néznie saját halálával (Mk 14,13; Lk 22,44). És mégis: Jézus számára a földi halandó, múlandó életet a remény fénysugarával veszi körül az élő Isten, minden élőlény Gondviselője, minden ember szerető Édesatyja. Ennek az Istennek éltető hatalmát nem korlátozza a halál. Az ember örök életében kételkedő, gúnyolódó szadduceusoknak Jézus az ószövetségi hitvallást idézi: „Mózesnek mondotta az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene“ (Mk 12,27). Amikor az Úr Mózeshez szólt, ezek az ősatyák már régen sírjukban pihentek. De Isten mégis az ő Istenüknek nevezi magát. Nemcsak abban az értelemben, hogy valamikor régen a világban kinyilatkoztatta magát Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Nem is csak abban az értelemben, hogy valamikor régen Ábrahám, Izsák és Jákob hitt az Istenben, imádta az Istent. Sokkal többről van itt szó. Az a teremtmény, aki közvetlen kapcsolatba kerül az örök, élő Istennel, vagyis az ember, részesedik Isten életében. Ez a részesedés meghaladja az időt és a teret. Nem korlát számára a testi halál. Ábrahám, Izsák és Jákob, mert az Isten kapcsolatba lépett velük és ők kapcsolatba léptek Istennel, élnek. Az, akit a végtelen életenergia, Isten magához ölel, él! Ezért teszi hozzá Jézus a fent idézett ószövetségi hitvalláshoz a megdöbbentő szót: „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké“ (Mk 12,27). A sírjukban pihenőnek hitt Ábrahám, Izsák és Jákob nem halott, hanem élő! Jézus számára az örök élet forrása az élő Istennel való kapcsolat. E kapcsolat megteremtője az Isten részéről az Úr teremtő akarata, hívó szava, megbocsátó szeretete; a mi részünkről pedig hit és szeretet: megismerni és hittel befogadni Isten igazságát, elfogadni, viszonozni és tovább sugározni Isten szeretetét. „Az igaz a hitből él" (Róm 1,17): ebbe a prófétai szóba (Hab 2,24) foglalja össze Szent Pál egész evangéliumát. Aki így hisz, teljes szívéből befogadja a Krisztus halála és feltámadása által kinyilatkoztatott teremtő és megváltó isteni igazságot. És ez a hit: élet! Nemcsak múlandó, halandó, elporladó élet, hanem e világban sarjadozó és el nem hervadó virágba nyíló örök élet. „Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket“ (1Jn 3,14). E szavak a krisztusi örömhír jánosi megfogalmazását adják. Ahol szeretet van és béke, ott az Isten; és ahol Isten van, ott az élet, már itt a világban is örök élet. Örök élet evilágban Milyen a síron túli örök élet? Erről nincsen és nem is lehet kézzelfogható elképzelésünk. A síron túli örök élet az idő és tér korlátáin túlnőve az Isten létmódjában való részesedést jelenti. Ahogy „Istent sohasem látta senki“ (Jn 8
