Szolgálat 49. (1981)

Az egyház szava - Találkozás az öregekkel a müncheni Liebfrauendomban

meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23,34) Hiszen fölöttünk is kimondatott ez az egyedül megváltó szó.

5. Ezzel a lelkülettel — és ebben az órában ezért imádkozunk egymással és egymás számára — éberen és hálásan fogunk tudomásul venni minden szerető gondolatot, szót és tettet, ami naponta osztályrészünk. Könnyen hozzászokunk ezekhez, s azért könnyen magától értetődőnek vesszük, észre sem vesszük. Ma Szent Erzsébet ünnepét üljük, egy olyan szentét, akit nemzetetek az önfeláldozó felebaráti szeretet szimbólumaként ajándékozott az egész világnak. Magas mintaképe és magasztos pártfogója ő mindazoknak, akik — akár hivatásosan, akár társadalmi munkában, vagy ismerősök és rokonok körében — segítségre szoruló embertársaikat szolgálják, és bennük — akár tudják, akár nem - Krisztussal találkoznak. Kedves öregjeim, ez a ti jutalmatok azoknak, akiknek olyan nem szívesen vagytok terhűkre. Alkalom vagytok számukra, hogy találkozzanak az Úrral, hogy önmaguk fölé nőjenek; és amikor feléjük fordultok, egyben részesítitek őket az élet gyümölcseiből, amelyeket bennetek Isten érlel, és amelyekről már szó volt. Ne temessétek hát kéréseiteket csüggeteg, csalódott vagy szemrehányó szívetekbe, hanem teljes magátólértetődéssel juttassátok kifejezésre őket, saját méltóságotok és a másik ember szívében élő jó meggyőződéses tudatában. És örüljetek minden alkalomnak, amikor begyakorolhatjátok a „Köszönöm“ királyi szavát, azt a szót, amely minden oltárról ég felé száll, és egyszer örök boldogságunk betöltője lesz.

így hát minden bizonnyal köszönetét mondhatok veletek együtt mindazoknak, akik sok egyházi, polgári és állami szervezetben, egyesületben, kezdeményezésben, helyi vagy magasabb szinten, a törvényhozásban, ügyintézésben, vagy egyszerűen magánúton fáradnak az idősebb nemzedék javáért, testük és kedélyük ápolásáért, teljes értékű életükért és állandó otthonra találásukért a társadalomban. Különösen azt üdvözlöm ezen a téren elismeréssel, hogy az öregekért való munka mindinkább az öregekkel együtt folytatott munkává lesz.

6. És ezzel megint ott vagyok nálatok, idősebb fivéreim és nővéreim, a vigasznál, amit tőlem vártok. Egy közmondás szerint „Ha magányos vagy, látogass meg valakit, aki még magányosabb!" Ezt a bölcsességet szeretném a szívetekre kötni. Nyíljon meg gondolkodásotok azok felé az útitársaitok felé, akiknek valami tekintetben rosszabbul megy nálatok, akiknek valamiben segíthettek, — beszélgetéssel, egy kéznyújtással, valamiről való gondoskodással, vagy legalább együttérzésetek kifejezésével! Jézus nevében megígérem nektek: erőt és vigaszt fogtok ebben találni (vö. Csel 20,35).

így egyúttal kicsiben azt gyakoroljátok, ami valamennyien nagyban vagyunk. Egy test vagyunk sok taggal, valamennyien: segítséget hozók és segítséget elfogadók, egészségesebbek és betegebbek, fiatalabbak és öregebbek; azok, akik már megtették a magukét az életben, akik most teszik meg, és akik még csak belenőnek; a fiatalok és a valaha-volt fiatalok; az öregek és a holnapi öregek. Mindannyian együtt alkotjuk Krisztus testének teljességét, és együtt érlelődünk erre a teljességre, „Krisztus férfikorának teljességére" (Ef 4,13).

57