Szolgálat 49. (1981)

Tanulmányok - Albert István: Schütz Antal, ahogyan én láttam

Az egyetemi évek, bár komoly munkát kívántak, nem akadályozták abban, hogy szoros tanulmányain kívül más alkalmakat is megragadjon a szellemi és lelki töltekezésre. A főváros akkor ébredező vallási élete, emberekkel, kiváló papokkal való találkozások sokat jelentettek a nagyon tehetséges és nyílt lelkű kispap életében. „Jó hatás volt bőven, és én nem igen szalasztottam el sem alkalmat, sem indítékot.“ (É. 149.) Mint nagyon hasznos és termékeny éveket könyvelte el az egyetemi időszakot, különösen a filozófiai érdeklődés felkeltése és a Szentírás megismerése és megszeretése miatt. A négy év hamar elszaladt. Közben letette az ünnepélyes végső fogadalmat, és 1904. július 2-án Vácott áldozópappá szentelték.

A hittanár.

Középiskolai hittanári munkáját Szegeden kezdte. Az első két év, amikor még mást is kellett tanítania, inkább csak szárnypróbálgatás volt. Az igazi feladatra következő állomáshelyén, Budapesten talált rá. Igaz, itt a gimnáziumi hittanárság mellett a Kalazantinumban teológiai tanár is volt. A kettős igény- bevétel nehezítette munkáját, de mégis volt ideje és energiája, hogy új utakat törjön a középiskolai vallásoktatásban. A tapasztalat győzte meg, nem is hosszú idő alatt, hogy az eredményes hittantanításnak legelső követelménye a jó hittankönyv, amely tartalmat is ad, „olyant, mely a mai tudomány színe előtt is helyt áll, melyet a használók később is nyugodtan elővehetnek, mely ezenfelül lelket is táplál, és úgy van megírva, hogy érdemes megtanulni.“ Ezt akart adni, amikor egy jó év leforgása alatt megjelentette a négy felső osztály számára írt hittankönyveit. Az elmúlt időknek egy tekintélyes krónikása így emlékezik meg ezekről: „Már ezekben az egyszerű tankönyvekben feltűnt az a magasabb- rendűség, mely Sch. A. egész pályafutását jellemezte: az anyag teljes birtoklása, kérlelhetetlen logika, céltudatos elrendezés, világos és lényegre menő okfejtés, a nagy összefüggések megéreztetése, de ugyanakkor a szaktudós elvontsága, túl tömör nyelve, mindent mondani akarása, ami inkább a tanárnak, mint a tanulónak kedvezett.“ Az itt is érintett nehézségek ellenére ezek a hittankönyvek annyira elterjedtek, hogy mindegyik 13-14 kiadást ért meg. Akik megtanulták, szinte egybehangzóan tanúsították, hogy nehéz volt, de érdemes volt, mert nagyon sokat lehetett belőlük tanulni, hittant is, de stílust is.

Schütz Antal kétségtelenül az igényes hittanárok közé tartozott. Ezzel is, mint a jó hittankönyvekkel, a hittan fontosságát akarta hangsúlyozni, és tekintélyét, iskolai tekintélyét is képviselni. Többször is, mégpedig nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a hittant tanítani is és tanulni is kell. A hittan tantárgy i s . Akik kiélezték könyveinek nehéz voltát, azt a látszatot kelthették, hogy hittanári munkájában egyoldalúan az értelmi nevelést tartotta szem előtt. Igaz, tanári hivatásából kifolyólag is nagyon fontosnak tartotta a Logosz, az Ige szolgálatát, de nem volt egyoldalú ebben sem. Hallgatói előtt sokszor hangoztatta, hogy az eretnekek kötőszava a „csak“, a katolikus kötőszó'ellenben a „nemcsak . . . hanem . . . is". Ezzel nem a kompromisszumok útját akarta

44