Szolgálat 49. (1981)

Tanulmányok - Albert István: Schütz Antal, ahogyan én láttam

hatunk): Úgy, ahogyan mi biztosan tartottuk egymást, úgy akar a jó Isten minket tartani és mindig velünk lenni, minden emberrel, — akkor is, ha szomorúak vagyunk, és ha a halálban el kell hagynunk a testünket.

III. Jézusról tudjuk, hogy feltámadt.

Ebből mint alapból kiindulva elmagyarázhatjuk a Biblia központi kijelentéseit a halálról és a feltámadásról.

Jézus halálánál és feltámadásánál a hangsúly azon van, hogy ez megtörtént, nem pedig azon: hogyan. Kisgyermekek számára sokkal megfelelőbb az emmauszi tanítványok története, mint az üres sírról szóló minden adalék.

Jézust úgy kell lefestenünk, mint Valakit, aki szereti az életet a földön. Ezzel egyben hidat verünk a jelen és a feltámadás utáni élet között. Semmiképpen sem szabad azt a benyomást kelteni, mintha a jövendő élet teljesen különböznék a gyerekek mostani életétől. Amikor Jézus így szól: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen“ (Jn 10,11), akkor mind a kettőre gondol: túláradó életre itt, és ennek beteljesülésére a feltámadásban.

Albert István

SCHÜTZ ANTAL, AHOGYAN ÉN LÁTTAM

A cím nem akar megtévesztő ígéret lenni, mintha az „én látás“-omnak különösebb hangsúlya volna. Inkább védőpajzs akar lenni. Azért is, mert otthon egy Emlékkönyv van készülőben, meg azért is, mert Schütz Antalról sokaknak van véleményük, közvetlen vagy közvetett benyomások alapján. Akik valamiben nem értenek velem egyet, azoknak szeretném mondani: Én így láttam.

Schütz Antal piarista volt.

Valamikor a huszas évek elején lehetett, hogy Prohászka Ottokár székes- fehérvári püspök, késő éjszaka, átmenőben az Erzsébet hídon, odafordult kísérőjéhez, és fölmutatva a piaristák Duna-parti rendházának legfelső emeletén még akkor világos ablakra, így szólt: „Nézze, ott világít a piaristák csillaga!“ Most nem Sch. A. dicséretét akarjuk ezekből a nagyon szép és biztosan nagyon őszinte szavakból kihallani, - mert Schütz ablaka világított -, hanem egyszerűen emlékeztetni akarunk az ö piarista voltára. Sch. A. nemcsak piaristának vallotta magát, nemcsak piarista közösségben élte le életét, hanem tudatosan piaristának készült. A piaristaság annyira meghatározója lett életének, hogy ezt figyelmen kívül hagyva, aligha lehetne őt megérteni és helyesen látni.

ÉLETEM címen ő maga hagyta ránk pályafutásának sok-sok adatát, eseményét; benne rámutat összefüggésekre, véleményt mond dolgokról, történésekről és emberekről. Ezt a könyvet első agyvérzéséből talpra állva írta. Kétségtelen, hogy sok vonatkozásban magán viseli betegségének nyomait. Ezeket azonban kár volna eltúlozni, és az egészet elutasítani.

42