Szolgálat 49. (1981)
Halottaink - Németh Sándor Bernát OSB (Confrater) - Dr. Orbán Dezső OSB (Confrater)
A távozás megdöbbentő módjának, a nagyrabecsülésből származó részvétnek, a magunkra maradottságnak, Isten keze kiszámíthatatlan mozgásának feszültsége ülte meg a légkört a templomból kijövet is. A koraesti ködös szürkületben imádkozva húzódott a hosszú menet. A fúvósok a bajtársnak szóló melódiával, az ifjúság gitáros, ritmikus dalokkal búcsúzott. Egyenruhás tűzoltók adták a díszkíséretet. A község határában halottszállító autó várta a kedves lelkipásztor hamvait. Az elhunyt öreg édesanyja és testvérei könnyek között nézik az utolsó előkészületeket... Eljöttek, hogy visszavigyék Füzérre, a hazai földbe azt, ami ismét a földet illeti. Ott kezdte földi pályafutását; egyéniségében egyszerű, nyitott, őszinte maradt, helyt állt mindvégig. Váratlanul hívta meg az Úr, hogy számot adjon — immár az örök hazában — földi sáfárkodásáról. NÉMETH SÁNDOR BERNÁT OSB (1905—1980) Bemát rendtársunk Kisszőllősön (Veszprém m.) született 1905. dec. 4-én. Középiskolai tanulmányaiból az első hat évet a pápai bencés gimnáziumban végezte, az utolsó kettőt már Pannonhalmán. 1932-ben szerzett tanári oklevelet természetrajz—földrajz szakból. Ebben az évben szentelték pappá is, utána rögtön Kőszegre került tanárnak. De csak egy évre, mert 1933-ban hitoktató lett Zalaapátiban. 1935-ben kapta plé- bánosi beosztását Bársonyosra, ahol egyfolytában 32 évig — 1967-ben történő nyugdíjazásáig — végezte a hívek lelki gondozását. Nyugalomba vonulása után Ménfőcsa- nakon élt rokonai körében. Egészségi állapotának romlása — fokozódó agyérelmeszesedés — miatt azonban 1980 májusában Pannonhalmára jött, hogy itt a Szociális Otthonban megfelelő gondozásban részesülhessen. Az Otthonba való felvételt azonban már nem érte meg, július 9-én csendben elhunyt. Kívánságára Ménfőcsanakon a családi sírba temettük el. Egyszerű, csendes, mindig derűs és mosolygó, tiszta papi és szerzetesi lélek volt. Harminc éves bársonyosi plébánosi jubileumán így foglalta össze hívei előtt papi életét: „Boldog vagyok hivatásomban. Nincs annál nagyobb öröm, mint teljesen Isten parancsai szerint élni. Érdemes volt törekedni a tiszta, szép életre.“ Papi és szerzetesi életének középpontja a szentmise volt. Még súlyos betegségében is, mikor tehetetlenül feküdt, mindig misézni akart. Választott szaktárgyának megfelelően nagyon szerette a természetet. A nyári szünetben a bársonyosi fiatalokkal gyakran járta a Bakony erdeit. Egy-egy szép virág, növény láttára megállt, és nem tagadva meg tanár mivoltát, egész kis előadást tartott a vidék növényvilágáról. A természet világán kívül a zenében találta meg lelke gazdagodását. Szépen hegedült, de épp úgy boldog volt, ha orgonához ülhetett. Nyelvismereteiről csak azok tudtak, akik közvetlen közelről ismerték. Nyugdíjas éveit sem töltötte tétlenül: Karl Rahner és más teológusok könyveit fordította magyarra. Idős korában még oroszul is tanult, hogy a hozzá járó csanaki kisdiákoknak tudjon segíteni. De a lelkipásztori működésről sem mondott le: rendszeresen gyóntatott, kisegített és látogatta a betegeket. Halála épp oly szép volt, mint élete: utolsó perceiben Jézust hívta, és így készült a nagy találkozásra. Confrater DR. ORBÁN DEZSŐ OSB (1905—1980) Szerecsenyben született 1905. aug. 21-én. Középiskolai tanulmárlyait a győri bencés gimnáziumban kezdte meg. Az utolsó két osztályt már a rend növendékeként Pannonhalmán végezte. A rendi főiskolán történelem—latin szakon tanult. Tanári oklevelét 100
