Szolgálat 48. (1980)

Eszmék és események - Olvasóimádkozás a Szentírás alapján (2. rész)

3. „Azért Jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. / Aki az igazságból való, hallgat szavamra" (Jn 18,37).

4. „Pilátus legyintett: Mi az igazság? / E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: Én nem találom semmiben bűnösnek" (Jn 18,38).

5. „Megfenyítem hát és szabadon bocsátom. / Erre Pilátus előhozatta Jézust, és meg- ostoroztatta" (Lk 23,16; Jn 19,1).

6. „Megvetett volt, utolsó az emberek között, / a fájdalmak férfia" (Iz 53,3).

7. „Megkínozták, és ő alázattal elviselte, / mint a juh, amelyet leölni visznek" (Iz 53,7).

8. „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, / a mi gonoszságainkért törték össze" (Iz 53,5).

9. „A mi betegségeinket viselte, / és a mi fájdalmaink nehezedtek rá" (Iz 53,4).

10. „A mi békességünkért érte utol a büntetés, / az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást" (Iz 53,5).

III. Akit érettünk tövissel megkoronáztak.

1. „A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, /megfosztották ruhájától, bíborszínú köntöst adtak rá" (Mk 15,16; Mt 27,28).

2. „Tövisből koszorút fontak, fejére tették, / jobb kezébe pedig nádszálat adtak" (Mt 27,29).

3. „Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: / üdvözlégy, zsidók királya!" (Mt 27,29)

4. „Közben leköpdösték, / fogták a nádat, s verték a fejét" (Mt 27,30).

5. „Akkor Pilátus vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: / Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok" (Mt 27,24).

6. „Jézus kijött / töviskoronával, bíborpalástban" (Jn 19,5).

7. „Pilátus így szólt a zsidókhoz: Nézzétek, a királyotokl / De újra elkezdtek ordítani: Halál rá, keresztre velel" (Jn 19,14-15)

8. „Dehát mi rosszat tett? / Azok annál hangosabban kiáltották: Keresztre vele!" (Mk 15,14)

9. „Keresztre feszítsem a királyotokat? / De a főpapok tiltakoztak: Nincs királyunk, csak császárunk!" (Jn 19,15)

10. „Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, / átadta nekik, hogy feszítsék keresztre" (Mk 15,15).

IV. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta.

1. „Aki követni akar, / tagadja meg magát“ (Lk 9,23).

2. „Vegye vállára keresztjét minden nap, / és úgy kövessen“ (Lk 9,23).

3. „Maga vitte keresztjét, / kivezették, hogy keresztre feszítsék“ (Jn 19,17; Mk 15,21).

4. „Megállítottak egy embert, cirenei Simont, / vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után“ (Lk 23,26).

5. „Vegyétek magatokra igámat, / és tanuljatok tőlem“ (Mt 11,29).

6. „Mert szelíd vagyok, / és alázatos szívű“ (Mt 11,29).

7. „És megtaláljátok lelketek nyugalmát. / Az én igám vonzó, és az én terhem könnyű“ (Mt 11,29-30).

8. „Nagy tömeg követte, / asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta“ (Lk 23,27).

9. „De Jézus hozzájuk fordult: Jeruzsálem leányai — mondta nekik —, ne engem sirassatok. / Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket“ (Lk 23,28-29).

10. „Mert ha a zöldellő fával így tesznek, / mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?“ (Lk 23,31)

V. Akit érettünk keresztre feszítettek.

1. „Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, / ott fölfeszítették“ (Lk 23,33).

2. „Jézus hangosan könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, / hisz nem tudják, mit tesznek“ (Lk 23,34).

82