Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
3. „Az egyik vele fölfeszített gonosztevő hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, / amikor eljön uralmad“ (Lk 23,39.42). 4. .Bizony mondom neked, / még ma velem leszel a paradicsomban“ (Lk 23,43). 5. .Jézus keresztje alatt ott állt anyja, / és szeretett tanítványa“ (Jn 19,25-26). 6. „Jézus így szólt anyjához: Asszony, nézd, a fiad! / Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád!“ (Jn 19,26-27) 7. „Attól az órától fogva / házába fogadta a tanítvány“ (Jn 19,27). 8. „Sötétség támadt az egész földön, a föld megrendült, / a templom függönye kettéhasadt“ (Lk 23,44; Mt 27,51). 9. „Jézus ekkor hangosan felkiáltott: / Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). 10. „Aztán lehajtotta fejét / és kilehelte lelkét“ (Jn 19,30). (Folytatjuk) LEVELEK A MISSZIÓBÓL Mi persze nagy hangulatban vagyunk, mert a Szentatya éppen tegnap reggel utazott el. Hát bizony csütörtököt egészen vele töltöttük. Halálfáradt lehetett már az este. Ma két hete csináltunk fáklyákat, de milyeneket, azt nem is tudják elképzelni. Gyertya kevés van itt, azért hamut összekevertünk lámpaolajjal, s kanócot tettünk bele. (gy égtek kb. 10—15 percig a plébániánk esti körmenetén, amelyet a száz éves jubileumi ünnep alkalmával rendeztünk. Nagy volt az öröm, mindenki táncolt, a dobosok doboltak, a csoport énekelt, és mi a „világosságunkat terjesztettük“. Ez a jelszó: „Let your light shine.“ Még a Szentatya is idézte. Mi nővérek már egy hete készültünk a látogatására, mert minden miseruhát, 60 cibóriumot, gyertyatartókat, oltárterítöket, vázát, virágot, mindenfélét nekünk kellett elkészítenünk; a jó paptestvéreink tudják, hogy kihez kell menni, s ki fogja a dolgot csinálni. De mi igazán örömmel is tettük, meg büszkék is vagyunk rá. Rám jutott a bérmálkozási kötény, vagy minek is hívják. A fogadtatás nagyon szép volt, az afrikaiak olyan jól tudják csinálni. Ók csak kirázzák az ujjúkból a beszédeket. Mikor a Szentatya megcsókolta Ghana földjét a repülőtéren, a nép úgy meg volt hatódva. Az úton ott sorakoztak a hívek, kicsi-nagy. Mindenki meg akarta érinteni a Szentatyát. Ez itt a szokás. Tapsoltak, táncoltak, fogadták mindenféle módon. A katedrálisban sem akarták a tapsolást abbahagyni, akkor ő letérdelt imádkozni. Erre temetői csend lett, mert az afrikaiak az imát becsülik, s mindenki imádkozott csendesen. Mondott egy hosszú, de szép beszédet a papságnak és szerzeteseknek. A kivonulás megint nagyon hangos volt, de ő azért meghallotta a lengyelek fogadó énekét. Volt, hogy a rendőröknek kellett őt gyorsan a kocsiba segíteni. A nép összenyomta volna. Délután mindenki sietett a nagy arénába a misére. A római püspököt, aki vele jött (ti. a szertartásmestert, Szerk.) elküldtük volna a holdra. Nem engedte, hogy a mise ghanai módon folyhasson. így nem olyan élvezetes mise lett. De a Szentatya nagyon szépen beszélt, 10 felnőttet megkeresztelt, megbérmált s áldoztatott. Majdnem tíz órakor este értünk haza. Aki csak tehette, ott volt, katolikus vagy nem. A mozlimok olyan büszkék voltak, mintha ők is keresztények lettek volna. Nálunk aludt 140 nővér, itt evett valami 250 és sok pap. De legtöbbjük hozta az útravalót, mert itt nem nagyon lehet élelmet kapni. Gondoltuk, majd koplalnak a vendégek, ha erre kerül a sor, vagy csak rizs- vizet isznak, ha lesz víz. — Nagy az öröm a hittankönyvekkel, amelyeket az osztrák kát. szervezet kifizetett, nagyon szépek és jó tartalmúak. Most a nyári vakáció egy részét arra fogom fordítani, hogy lepecsételjem, számokkal ellássam, hogy szeptemberben kioszthassam a tanítványoknak. Minden év végén vissza kell nekik adni, hogy a következők is hasznot meríthessenek belőlük. Én majd 1981 húsvétjára szeretnék Ausztriába és Magyarországra szabadságra utazni, ha minden jól sikerül. Sr. Káró Magdolna S. Sp. S. P. O. B. 2763, Accra, Ghana, W. Africa 83
