Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - „Istenes János“ - A pápa Brazíliában (Benkő Antal)
c) „Csak a szeretet számít, — sohasem ismételhetjük eléggé: csak a szeretet épít. Küzdenetek kell az életért, mindent meg kell tennetek, hogy javítsatok életkörülményeiteken: ez szent kötelességtek, mert ez is Isten akarata. Ne mondjátok: .Isten akarja1, hogy szegénységben, betegségben, rossz lakásviszonyok között éljetek, amelyek gyakran ellentétben állnak emberi méltóságtokkal. Ne mondjátok: Isten akarja így. Tudom, ez nemcsak tőletek függ ... De első helyen ti vagytok azok, akiknek jobbá kell tenni életeteket minden szempontból. Felülkerekedni akarni a rossz körülményeken, kéz a kézben együtt keresni jobb napokat, nem mindent kívülről várni, hanem elkezdeni minden lehetőt, próbálni továbbképezni magunkat, hogy több lehetőség nyíljék, — íme néhány fontos lépés utatokon.“ Ezek az alagadosi cölöplakókhoz intézett szavak elég jól összefoglalják a pápától ajánlott módszer lényegét: nem beletörődni a helyzetbe, de nem is gyűlölettel vagy osztályharccal változtatni, — hanem összefogni és kezdeni valamihez. Hangsúlyozta még az egyház szociális tanításának elmélyítését, szabad szervezkedési jogot a munkásoknak s főleg a szív megtérését. A fentihez hasonló nyilatkozatok kevésnek tűntek a szélsőséges elemeknek. De a püspöki kar örömmel üdvözölte őket, mert megerősítve látta irányának lényeges vonásait, ösztönzést nyertek belőle a bázisközösségek is, akiket a Szentatya többször említett meg dicsérőleg beszédeiben. Nem volt alkalma, hogy külön találkozzék vezetőikkel. S ahogy később a „Tygodnik Powszechny“ c. hetilapnak adott interjújában kifejezte, erre nem is volt szükség, hisz tagjaik „evangéliumi kovászként“ részt vettek az egyéb csoportokkal való találkozásán, írásbeli üzenetet hagyott azért hátra számukra a püspöki kar elnökén keresztül. Ebben kifejezi beléjük vetett bizalmát, egyházi jellegüket elemzi, és ennek biztosítékát főleg vezetőik odaadásában, hűségében látja. A pápa saját szavai szerint találkozásai közül „egyik sem volt olyan fontos, mint a püspöki karral való". A brazil püspöki kar igen aktívan működik már 1952 óta. A pápa szerint azonban még tökéletesedhet, főleg három pontban: az egységben, a közös munkában való fokozott részvételben és az evangeli- zációban. Egy több mint 300 tagot számláló közösségben mindig jó felemlíteni az egység szükségességét. De éppen a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban magán a brazil püspöki karon belül is feszültség mutatkozott meg. Az egységet hangsúlyozta a pápa a CELAM jubileumára összegyűlt 750 latin-amerikai püspöknek is. „Ne ámítsuk magunkat: egy nemzet püspökei akkor prédikálnak a legjobban, avval szolgálnak népüknek a leggyümölcsözőbben, az a leghatásosabb gesztusuk, ha igazán és láthatóan kimutatják egymás közötti egységüket. Ellenkező esetben, e nélkül az egység nélkül, minden más veszedelmesen esetlegesnek tűnik." Ezt az egységet a kölcsönös bizalom teremti meg, — folytatta. A részvétel növekszik, amikor a konferencia úgy hozza meg döntéseit, hogy számításba veszi az esetleges kisebbségi véleményeket is. Az evangelizáció minden püspökkari tevékenység célja. „Boldog vagyok, ha a püspöki kar helyet 68
