Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - „Istenes János“ - A pápa Brazíliában (Benkő Antal)
ad programjában a korunk embereit érintő evilági kérdéseknek.“ Viszont „tevékenységünk kifejtésében elsőséget kell adni az .Istent illető dolgoknak', ha azt akarjuk, hogy ,az emberek javára rendelt szolgálatunk' (Zsid 5,1) megőrizze teljes életerejét." Ezekkel a szavakkal a Szentatya ismét utalni akart arra, milyen szellemben kell a brazil püspöki karnak eljárnia a számukra oly fontos szociális problémák tárgyalásánál. — Beszédének második és hosszabb részében pedig a püspök személyes felelősségéről elmélkedett: legyen az imádság mestere, Jézus Krisztusnak és jóhírének állandó hirdetője - Benne találják a püspökök egységük legbenső magvát —, az egyházi közösség építője, az igazság mestere, papjai, szerzetesei atyja és testvére, a jövendő papok figyelmes és őrző atyja, fogadja nagylelkűen és atyaian a világiakat egyházmegyéjében, és mozdítsa elő — az evangélium nevében — a nagy emberi értékeket, az ember méltóságát. Ennél a pontnál a pápa ismét visszatért a szociális kérdés fontosságára: „Az egyház jogának és kötelességének tartja a szociális apostolkodást, nem egy pusztán evilági terv vonalán, hanem mint a lelkiismeret alakítását és irányítását a maga sajátos eszközeivel, hogy így a társadalom igazságosabb legyen. Ezt kell tennie az egyháznak, ezt a püspököknek a világ különböző országaiban és rendszereiben. A püspöki kar feladata, hogy előkészítse és előterjessze ezt a szociális programot, majd kollegiális egységben megvalósítsa.“ Brazíliában van lehetőség erre, mert „ebben az országban az egyház és a püspöki kar valóságos társadalmi erőt jelent.“ Utoljára, de nem utolsó sorban: a pápa brazíliai látogatása külön megtiszteltetést jelentett nekünk magyaroknak is. Säo Paulo-i tartózkodása alatt ui. az ottani magyar bencés kollégiumban szállt meg, részint kedvező fekvése, részint bizonyára a Szent Gellért- és Szent Benedek-jubileum miatt. Első útja a kápolnába vezetett. Az ebédlőben elfogyasztotta az óhajtott „egyszerű magyar ebédet". Utána rövid pihenő következett Jordán Emil atya „pápai lakosztállyá“ kinevezett fogadószobájában és irodájában. Zsúfolt délutáni programja végeztével „este 10 óra után ült le a püspökökkel együtt a vacsorához, és türelemmel várta, míg asztaltársai végeznek“ — mondja Hets atya. Éjfélkor vonult szobájába, de már kora reggel talpon volt, és meglátogatta a konyhában dolgozó nővéreket (vö. missziós rovatunk beszámolóját!). Ottléte alatt végignézte kíséretével a templomot, otthont és gimnáziumot, s elismerően méltányolta az atyák nevelő és társadalmi munkáját. A brazíliai látogatás hatásának összefoglalására talán idézhetjük, amit az ország egyik ismert teológusa, Leonardo Boff írt: „Szavainál fontosabb volt a pápa egyénisége, ö maga a brazilok részére hátrahagyott üzenet.“ Benkő Antal 69
