Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - Szempontok az V. püspöki szinódus mérlegéhez (Szabó Ferenc)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK SZEMPONTOK AZ V. PÜSPÖKI SZINÓOUS MÉRLEGÉHEZ* Az V. rendes püspöki szinódust 1980. szept. 26-án nyitotta meg és okt. 25-én zárta be II. János Pál pápa a Sixtus-kápolnában. A következő gondolatok jórészt a vatikáni rádió magyar tagozata vezetőjének benyomásait fejezik ki, aki eddig mindegyik szinódust „végigélte“. A hivatalos tájékoztatók, a sajtóvisszhangok és az újságírókkal folytatott eszmecsere alapján a következőket emelném ki mostani kommentáromban: 1) Miként az előzők, a mostani szinódus is a világegyház főpásztorainak tapasztalatcseréje volt. A legtöbb püspökkari konferencia előzőleg felméréseket végzett a házasság és a család mai helyzetéről. Az első hét hozzászólásai, de a 11 nyelvi csoport megbeszélései is alkalmat adtak arra, hogy az atyák egymást tájékoztassák, és — ami nagyon lényeges — tájékoztassák a Szentatyát is. Ha a pápának benyújtott propozíciók nem is tükrözik teljesen a helyzeteket, felfogásokat és magatartásokat a maguk változatosságában, mindenképpen megközelítő képet adnak a problémákról. Ne feledjük azt sem, hogy az auditorok (jórészt világiak) jelenléte és hozzászólásai is teljesebbé tették ezt a képet, még ha nem is képviselték a keresztény családok túlnyomó többségét (hiszen — hogy úgy mondjuk — mintaházaspárok ill. szülők voltak jelen). Ezenkívül az egész hónap során a Szentatya minden délben meghívott asztalához egy-egy csoport főpásztort, illetve külön-külön is találkozott a szinódus tagjainak nagyrészével, tehát még így is szerezhetett információkat. 2) Az egyes világrészek és országok szerint más-más megvilágításba helyezték a családproblémákat. Pl. Dél-Amerikában a szociális kérdés, Afrikában és Ázsiában még ezen kívül az inkulturáció problémája kerül előtérbe akkor is, ha a házasság és a család lelkipásztori nehézségeit vizsgálják. A szinódus főleg a lelkipásztori kérdésekkel kívánt foglalkozni, de elkerülhetetlen volt, hogy doktrinális elvekre is ki ne térjenek (hit és szentség, felbonthatatlanság, vegyesházasságok, születésszabályozás stb.). Úgy tűnik, hogy a vártnál fokozottabb hangsúlyt kaptak a tanbeli kérdések, főleg a Humanae vitae kezdetű körlevéllel, nevezetesen az élet továbbadása problémáival kapcsolatos viták során. 3) Ez utóbbival kapcsolatban a sajtó képviselői megjegyezték: az atyák nem mertek kellőképp szembenézni a nehézségekkel. Egyesek kritikái „struccpolitikáról“ beszéltek. Ha ez túlzás is, tény, hogy a püspökök nagy többsége azt han* Elhangzott a Vatikáni Rádió magyar adásában 1980. okt, 30-án. 62