Szolgálat 48. (1980)

Az egyház szava - A Szentatya beszéde júl. 8-án a maritubai lepratelepen

a Tiéd" (Lk 22,42). Az evangélium és az egész újszövetség tanítja, hogy az így vállalt és átélt kereszt megváltó jellegűvé lesz. Nincs másképp a mi életünkben sem. A betegség valóban kereszt, éspedig sokszor igen súlyos megpróbáltatás, amit Isten, kifürkészhetetlen és értelmün­ket meghaladó titokzatos terve szerint, megenged egy ember élete folyamán. De nem szabad vak végzetnek tekinteni. Nem is szükségszerűen és önmagá­ban véve büntetés. Nem is olyasmi, ami csak megsemmisítene, és ne jelen­tene valami pozitívumot is. Ellenkezőleg, bár súlyosan nehezedik a testre, a betegség Krisztussal együtt hordozott keresztje szintén üdvösség, élet és fel­támadás forrásává válik mind magának a betegnek, mind pedig a többieknek, az egész emberiségnek. Pál apostollal ti is elmondhatjátok, hogy betöltitek testetekben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, az ó testének, az Egy­háznak javára (Kol 1,24). Biztos vagyok abban, hogy így megvilágítva a betegség, még ha fájdalmas és emberileg kínzó is, magában hordja a remény csíráit és a vigasz indítékait. Második szavam kérés, jobban mondva felszólítás és ösztönzés: ne különül­jetek el betegségiek miatt! Mindazok, akik odaadással, szeretettel és szakérte­lemmel érdeklődnek irántatok, sőt talán minden tehetségüket, idejüket és ere­jüket nektek szentelik, nagyon hangsúlyozzák: nincs jobb, mint ha mélyen be­ágyazódva érzitek magatokat többi testvéretek közösségébe, nem pedig elkü­lönülve tőlük. Ezeknek a testvéreknek teljes meggyőződéssel mondjuk: töre­kedjetek megismerni leprabeteg testvéreiteket, maradjatok közelükben, fogad­játok el őket, működjetek együtt velük, fogadjátok el és keressétek közremű­ködésüket. Nektek pedig azt mondjuk: semmi okból se vonakodjatok beolvadni a környezetbe, amely körülvesz és megnyílik számotokra. A lehető legteljeseb­ben érezzétek magatokat az emberi közösség tagjainak, amely mindinkább tu­datára ébred, hogy szüksége van mindegyikőtökre, mint ahogy szüksége van minden egyes tagjára. Emberi síkon felkínálhatjátok ennek a közösségnek Istentől kapott ajándé­kaitok hozzájárulását. A természetes határokon belül elég tág és változatos tér nyílik e közreműködés lehetőségére. A természetfölötti síkon pedig — amint erre már előbb is felhívtam figyelmeteket — Krisztus keresztjének titkával egye­sülve betegségetek keresztje a kegyelem, az élet és a megváltás mérhetetlen forrásává válik. Kár lenne bármi okból elfecsérelni Isten kegyelmének ezt a kimeríthetetlen forrását. Szolgáljon ez sokaknak, főleg az egész Egyháznak javára. Itt vagyunk az Amazonas medencéjében, ahol a misszionáriusok tevé­kenysége átütő erejű és gyümölcsöző, s gyümölcseiben ti is részesültök. Ezért merem kérni: tegyétek betegállapotokat mérhetetlen jelentőségű misszionáriusi gesztussá: alakítsátok át forrássá, amelyből a misszionáriusok lelki erőt merít­hetnek munkájukhoz. Harmadik szavam a bizalomé: A pápa, együtt az egész egyházzal, becsül és szeret titeket. A pápa jelenlétetekben és veletek együtt elkötelezi magát, 56

Next

/
Thumbnails
Contents