Szolgálat 48. (1980)
Az egyház szava - A Szentatya beszéde júl. 8-án a maritubai lepratelepen
hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni értetek és érdeketekben. A pápa, jóllehet új feladatok várnak rá jelen útja és nagyigényű küldetése során, lelkileg veletek marad. Kedves testvérünk, a ti nagy barátotok, Aristides Pirovana püspök, az orvosok, a betegápolók és gondozók, akik nektek áldozzák magukat, képviseljék mellettetek a pápát, és valósítsák meg mindazt, amit ő és ahogy ő tenne, ha itt maradna. A magam részéről számítok rátok: ahogy a szerzetesek és apácák meg sok más szentéletű személy imáit kérem, hogy a Szentlélek sugallja és járja át erejével főpásztori szolgálatomat, úgy kérem azt a drága segítséget is, amely szenvedéstek és betegségtek felajánlásából származhat. Egyesüljön ez a felajánlás imáitokkal, vagy még inkább: alakuljon át imává értem, közvetlen munkatársaimért és mindazokért, akik kiöntötték előttem bánatukat, megosztották megpróbáltatásaikat, szükségleteiket és szándékaikat. De miért ne kezdjük el máris ezt az imádságot? URUNK, a tőled kapott hittel vallunk Téged Istenünknek, teremtő Urunknak és gondviselő Atyánknak. A remény Istenének Jézus Krisztusban, Megváltónkban. A szeretet Istenének a Szentiélekben, Vigasztalónkban. URUNK, el nem múló ígéreteidben bízva mindenkor hozzád akarunk jönni, fájdalmaink enyhülését kérni. Mindazonáltal — Jézus tanítványai vagyunk — ne a mi akaratunk legyen meg, hanem a Te akaratod, egész életünkben. URUNK, hálát adunk Krisztus különleges szeretetéért azok iránt a leprások iránt, akiknek megadatott, hogy Vele érintkezhessenek: magunkat látjuk bennük ... Hálát adunk mindazért, amivel kegyelmesen segít, enyhít és erősít minket: hálát adunk az orvostudományért és az orvosokért, a gondoskodásért és az ápolókért, életkörülményeinkért, azokért, akik vigasztalnak minket, és akiket mi vigasztalunk, akik megértenek és elfogadnak minket, és a többiekért. URUNK, adj nekünk türelmet, derűt és bátorságot; add, hogy irántad való szeretetből vidám szolgálatára legyünk azoknak, akik többet szenvednek, mint mi, és azoknak, akik bár nem szenvednek, mégsem találták meg életük értelmét. URUNK, akarjuk, hogy életünk hasznos lehessen, hogy szolgálhasson: hogy dicsérjünk, hálát adjunk, engeszteljünk és esdekeljünk Krisztussal azokért, akik imádnak ás azokért, akik nem imádnak Téged az egész világon és az egész földkerekségre kiterjedt Egyházadért. URUNK, a kereszten függő Krisztus, a „szenvedő Szolga“ és a mi Testvérünk érdemeire, velük egyesülve könyörgünk családunkért, barátainkért és jótevőinkért, a pápa látogatásának jó eredményéért és Brazíliáért. Amen. “ 57
