Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Elek Gizella: Florence Nightingale

gozott, de még mindig aggódott missziója jó híréért. Mégis remélte, hogy bebizonyosodott a női ápolók létjogosultsága, és ezzel az előítélet is megszűnik ellenük. így békeidőben az ápolónői hivatás nem lesz többé lenézett munka. De nagyon sokszor azt érezte, hogy az egész vállalkozás csődbe került. Mindig is hajlamos volt rá, hogy ne az elért eredményeket nézze, hanem azt, amit nem sikerült még megvalósítani.

Pedig hihetetlen, amit végbevitt. Fél év alatt érezhetően csökkent a halottak száma. Lovon járt egyik kórházból a másikba a Krím félszigeten három körút során. A végén ő maga is megkapta a krími lázat. De nem sokáig őrizte az ágyat. Igyekezett odahatni, hogy a katonák minden téren emberséges bánásmódban részesüljenek. írószert, könyveket, játékokat hozatott Angliából. Katonaotthonokat, olvasótermeket, kávézókat rendezett be. Mindebben egy csomó ellenállást kellett legyőznie. De szelídsége és szívóssága győzött. Egy szemtanú írja: „Miss Nightingale varázslatos személyiség, egyikünk sem csodálhatja eléggé. Tökéletes asszony, aki mindenkit megnyer és uralma alá kerít. A leggorombább hivatalnok is megpuhul finom hangjának csengésétől. Mindenki azonnal engedelmeskedik parancsainak.“ Mindig nyugodt volt, mindig uralkodott magán. Noha sok megaláztatást, rágalmat kellett elviselnie, sohasem mutatott sértődöttséget, érzékenységet. Mindent vállalt missziója érdekében.

Sok nehézséget okozott neki nővéreinek engedetlensége és civakodása is. „Brigadérosi rangban működöm a hadseregben — írja —, mert a 40 brit nő, akivel dolgom van, nehezebben kezelhető, mint 4000 férfi.“ Néhány fegyelmezetlent hazaküldött. Egyes előkelő ápolónőkről így nyilatkozott: „Inkább valók az égbe, mint egy kórházba. Mint kéz nélküli angyalok lebegnek a betegek között és enyhítik a lelkűket, de a testüket piszkosan és elhanyagoltan hagyják.“ Később Istenhez szólva így ír: „Te tudod, ó Uram, ezen a rettenetes húsz éven át az a hit tartott lábon, hogy Veled dolgozom, hogy Te mindenkit elvezetsz a beteljesedésre, még a mi szegény ápolónőinket is.“

Sok keservet okozott neki a hatósági bürokrácia is. Nehéz dolga volt beto- kosodott katonai hivatalnokokkal és keményfejű tisztekkel. A rosszul megszervezett, bürokratikus rend következtében egyre-másra csődöt mondott az ellátás. Florence sohasem hitte volna, hogy egy éjjeliedényért vagy fertőtlenítőszerért közelharcot kell vívnia. A kórháznak pl. ingekre volt szüksége. Meg is voltak az ingek, de nem volt felelős, aki kiadja őket. A háború élősdijei jó üzleteket csináltak otthon. Minden el nem adható árut rásóztak a hadseregre. Szerencsére Florence-nek bőven állt pénz a rendelkezésére, így sokszor maga vásárolta be, amire szükség volt.

A békekötés után megvárta, míg az utolsó katona is hazament. Azután ő is hazautazott. Időközben otthon nemzeti hősnővé lett. A katonák dicshimnuszokat zengtek róla. A királyné külön alapított érdemrenddel tüntette ki. Hogy minden ünneplést elkerüljön, inkognitóban érkezett Angliába. Első útja Bermondsey kolostorába vezetett, ahol csendes imában töltötte a napot. Utána

46