Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Elek Gizella: Florence Nightingale

zemre esnék elhagyni a földet... Nem kívánok magamnak más földet, más világot, mint ezt itt“ — írja. Még útközben, Gentben kis könyvet állított össze élményeiről, amely Londonban jelent meg, természetesen névtelenül.

Otthon folytatódott a zsörtölődés. Lassan rájött, hogy a családtól hiába vár megértést. Magának kell sorsát intéznie. így elérte, hogy titokban Kaiserswerth- be mehetett. Boldogan indult volna anyja áldásával, de nem kapta meg. Családjának elégedetlensége súlyosan nehezedett rá, úgyhogy a 31 éves lány a halált kívánja. „Istenem, miért nem tudok megelégedni ezzel az élettel, ami annyi embert kielégít?“ 1851-ben negyedévet töltött Fliedner intézetében. Az angol lady földműves- és iparoslányok dolgos életet élte, és boldog volt. A lelkész áldását adta rá búcsúzáskor. Annál megsemmisítőbbnek bizonyult az otthoni fogadtatás.

Szociális munkálkodása révén 1852-ben megismerkedett egy londoni nyomortanyákon működő katolikus pappal, a későbbi Manning bíborossal. Hamarosan élénk levélváltás fejlődött ki közöttük. „Micsoda otthon lenne számomra a katolikus Egyház! — írja Florence. — Minden kívánságomat betöltené. Minden nehézségem megszűnne. Fáradságosan kell innen-onnan morzsákat fölszedegetnem, amiből éljek; ő mindennapi kenyeret adna nekem.“ A vincés vagy a Szent Szív nővérek közé vágyakozik. Katolizálása „átvágná a gordiuszi csomót“ életében. Az áttéréstől Manning tanácsolta el, ami különben ugyancsak nem volt szokása. De ez nem zavarta barátságukat. Manning megismertette dublini és párizsi katolikus nővérekkel. Mivel Florence-nek sok kapcsolata volt szocialistákkal és szabadgondolkodókkal, Manning a véleményét kívánta hallani a munkások magatartásáról az egyházzal szemben. A lány válasza: „A legértelmesebb és leglelkiismeretesebb munkásoknak egyáltalán nincs vallásuk.“

1852-ben Florence könyvet kezdett írni, amely 1860-ban ezen a címen jelent meg: „Ösztönzések az igazságkereső angol kétkezi munkások számára.“ A keresztény igazságokat próbálta benne közel hozni, szándékosan kerülve a „vallásos“ fogalmazást. Könyvéből világos, hogy Florence számára Istennek szolgálni annyit jelentett, mint a rossz ellen küzdeni a világban. Nincs értelme azért imádkozni, hogy megmeneküljünk a járványoktól, ameddig a szennyvizet a Themzébe folyatjuk. Legyen meg Isten akarata, — de nem az ember munkája nélkül.

Most már semmi sem tartotta vissza megismert útja követésétől. Szabad lett bensőleg. 16 év telt el az első isteni hívás óta. 8 évig folytatott lélekölő harcot hivatásáért. Ezek a harcok olyan jellemmé kovácsolták, amelyben a legnagyobb szelídség acélos akarattal egyesült. Készen állt minden nehézséggel szembenézni. 1953-ban átvette a Harley Street-i kórház vezetését. Alig pár hónap alatt nagyszerű újításokat eszközölt: melegvíz, ételfelvonó, csengőhálózat. Követelte továbbá, hogy a kórház álljon nyitva minden beteg részére, tekintet nélkül vallására, s részesüljön mindenki vallása szerint lelki vigaszban és segítségben is.

44