Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Elek Gizella: Florence Nightingale

zonyára nem méltó erre a hivatásra. Türelmesen játszotta hát tovább a házikisasszony szerepét. „Senki sem vétkezett úgy a Szentlélek ellen, mint én" — állapította meg később határozatlanságának hosszú korszakáról. De a hajnal és az este az övé volt. Jegyzett, tanulmányozott minden számára elérhetőt az angol egészségügyi viszonyokról. Vaskos füzeteket töltött meg gyertyafénynél körmölt jegyzeteivel. A porosz követ útján hozzájutott a Kaiserswerthben lakó evangélikus diakonisszák évi beszámolójához. Az olvasmány megdobogtatta szívét. Theodor Fliedner lelkész alapítása volt az a mű, amit keresett! Iskola, ahol fiatal lányok betegápolást tanulnak, és nővéreket képeznek belőlük, de fogadalom nélkül.

1847/48 telén Rómában járt a család. Florence-t elbűvölte a város, a pápa és Michelangelo művei. De a legnagyobb hatást a Sacré-Coeur nővérek tették rá a S. Trinitá dei Monti melletti kolostorukban. Alaposan tanulmányozta az általuk vezetett, igen haladó jellegű árvaházi iskolát, amelynek lelke Kolumba nővér volt. Az ő tanácsára 10 napos lelkigyakorlatot végzett a zárdában. A végén újra hallani vélte Isten szavát. Az isteni hívás akarata teljes alávetését kérte, anélkül, hogy környezete ellen lázadoznék. Nehezére esett megtartani ezt.

Hogy ne tétlenkedjék, elkezdett a szomszéd falu iskolájában hittanórákat adni. De úgy érezte, nem való tanítónőnek. Mindez nagyon nehézzé tette életét. Jámbor nagynénje azzal vigasztalta, hogy egy estélyt vagy fogadást is fordíthatunk Isten dicsőségére. Ezt felelte: „Hogyan lehetne Isten dicsőségére, ha annyi szenvedés van a világon, amit meg kellene gyógyítanunk, ahelyett, hogy fényűzésben élünk!“

Válaszút elé állította az a férfi is, aki kilenc év óta udvarolt neki, és akit ő is szeretett. De mivel a házasságban eddigi céltalan életének folytatása várt volna rá, fájó szívvel visszahúzódott. (Később még többször kérték feleségül kitűnő férfiak. Mindig nemet mondott.) Még ekkor sem látott semmit annak a hivatásnak kibontakozásából, amiért ezt az áldozatot is meghozta.

Ezután 1849/50-ben egyiptomi utazásra indult. Barátaival bárkán hajóztak fölfelé a Níluson, 1000 km-es utat téve meg. De a Nílus völgyének templomainál sokkal jobban hatottak rá a rabszolgapiacok és a tengernyi nyomorúság. Lelke mélyéig lesújtotta mindez. De a vigasz sem maradt el. Naplójában olvassuk: „Ma reggel Isten újra hívott, és megkérdezte, akarok-e jót tenni érte, egyedül őérte, anélkül, hogy magam dicsőséget élveznék belőle?“ „Ma vagyok 30 éves. Krisztus ebben az életkorban kezdte meg nyilvános működését. Most már semmi gyerekesség! Uram, add, hogy most csak a Te akaratodra gondoljak, arra, hogy mit parancsolsz nekem! Uram, a Te akaratod! a Te akaratod!“

Alexandriában hosszú időt töltött a vincés nővéreknél. Lelkesült az árvákra, betegekre fordított gondos munkájukon. Kaiserswerthben két hétig Fliednerék- nél lakott. Boldog volt, hogy művét személyesen tanulmányozhatta. „Ez itt az élet. Most tudom, mit jelent élni és az életet szeretni, és most igazán nehe43