Szolgálat 48. (1980)

Hivatás

HIVATÁS

Barangolás közben hirtelen messzi hangok értek el hozzánk. Barátom megfogta a karomat: hívnak, menjünk — mondotta, ö beszélt az ország nyelvén, megértette a hangok jelentését. A jelekből tudta, hogy valaki vár ránk, kéri: közeledjünk feléje. A hívás ugyanis bizonyos kapcsolatot tételez fel a személyek között, ugyanakkor feleletre vár.

Ezt az alapgondolatot foglalja magába a hivatás fogalma is. Az életre, vagy legalábbis annak legfontosabb feladatvállalására terjeszti ki. Ezért használják a pszichológiában a pályaválasztási tanácsadásnál. Különbözik azonban a rokon fogalmaktól, a pályától, a szakmától, a munkától. Nemcsak annyiban, hogy ezek elsősorban a hivatás konkrét megvalósításának tereit jelölik meg. Hanem főleg azért, mert érzem, hogy valaki hív, és csak akkor leszek megelégedett, akkor találom meg helyemet a világban, ha fölismerem ezt a hívó szót, követem ezt a ,Jiajlamot“.

Mélyebbről vizsgálva előtűnik tehát a hivatás fogalom vallásos összetevője. Nem a sokszor leszűkített értelemben, mintha hivatása csak a papnak, a szerzetesnek lenne. Éppen ellenkezőleg. A hivatás pontosan azt fejezi ki, hogy egy ember élete sem a véletlen szülötte, nem is csak az értelmet és szeretetet nélkülöző szükségszerűség: a szeretetből teremtő és minket váró Isten szava jut el hozzánk benne, és várja válaszunkat.

„A biblikus hivatás szemlélet elsősorban a fogalomnak személyes, dialógikus tájolását jelenti“ — írja Alszeghy Zoltán tanulmányában. Ennek a felfogásnak alapjait vizsgálja a II. vatikáni zsinat fényénél. Ennek dimenzióira mutat rá. — Ha azonban idáig akarunk jutni, akkor a hit nyelvén kell beszélnünk. A hit késztet az isteni szó jelentésének kiszűrésére a világban kerengő mindenfajta hang- és fényhullámból. Hallgatni kell szavát, választ kell adni rá, sőt másoknak hirdetni — ez néhány szempont, ami Lelóczky Gyula vizsgálódásai alapján az első keresztények hivatását jellemzi.

Ha személyi adottságainkat, hajlamainkat, körülményeinket a hit szemén keresztül vizsgáljuk, akkor a gyakorlatban sokszor már fel is ismerhetjük, merre hív minket Isten. Végső fokon mindezt ő teremtette, mindez az ő szeretetének megnyilvánulása. Hasznos lehet tehát a nevelőtől vagy a szakpszichológustól ajánlott út, akik a napi együttlét vagy beszélgetések, tesztek segítségével tudatosítják bennünk adottságainkat, képességeinket, fényt vetnek érdeklődésünkre. Isten megkívánja, hogy használjuk a kapott talentumokat (Mt 25,14-30), s elvárja szabad vála3